Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1410 FEITL ISTVÁN miniszterelnök váratlanul hangnemet váltott és nagyfokú elégedetlenségének adott hangot a szervezeten .belüli együttműködés ütemével kapcsolatban. Egyben jelezte, hogy jelentős gazdasági együttműködési folyamatok indultak el a Szovjetunió és a tőkés országok, különösen az Egyesült Államok között. Országa igyekszik a KGST tagállamok energiaproblémáinak megoldását elősegíteni, de ez igen nagy horderejű és költségű beruházások (pl. Orenburg) nélkül lehetetlen. Hangsúlyozta azt is, hogy a gépipari szakosításban való részvétel akkor képzelhető el, ha az külön árelv alapján rendeződik. Ugyanebben a hangulatban zajlott le a KGST tagállamok vezetőinek krimi tanácskozása, ahol elhatározták, hogy az egyre égetőbb kérdéseket csúcstalálkozón vitatják majd meg. Ezt követően a szovjet gazdasági diplomácia megélénkült, és sorra születtek olyan kezdeményezések a KGST különböző fórumain, amelyeket nem előzött meg egyeztetés, így váratlanul érte a tagállamokat. Ezeknek a tényeknek az ismeretében a szakértői elemzés azt a kérdést tette fel, hogy a nemzetközi politikában és a gazdaságban bekövetkezett-e olyan jellegű, olyan horderejű változás, amely esetleg módosíthatja a KGST országok közötti együttműködés feltételeit? A válasz szerint az enyhülés folyamata és a tőkés gazdasági válság együttesen új viszonyt involvált a tőkés világgazdaság és a Szovjetunió között. Mérséklődtek a katonai kiadások, erőegyensúly eltolódás következett be a Közös Piac és Japán javára az USA-val szemben, kiéleződött az energiahordozókért folyó verseny. Ez felértékelte a Szovjetuniót, mint gazdasági partnert, különösen az energiahordozók piacán mind Nyugat-Európa, mind az Egyesült Államok szemében. Másik oldalról a szovjetek felismerték az ebben rejlő lehetőségeket gazdaságuk erősítése és az életszínvonal gyorsabb emelése szempontjából. A katonai kiadások csökkenése, illetve a hatékony gazdaság létrehozásának szándéka, és a fejlett országokkal bővülő kapcsolatban rejlő lehetőségek gazdaságpolitikai stratégiájuk felülvizsgálatára késztette az SZKP vezetőit. Megindult a szovjet gazdasági nyitás az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország és Japán felé. Ennek a világpolitikai jelentősége abban volt, hogy a Szovjetunió a stabilitást gazdasági megállapodásokkal és tartós kapcsolattal igyekezett megerősíteni nem utolsó sorban Kínával szemben is. A Szovjetunió saját nyersanyag- és energiabázisának intenzívebb kiaknázására törekszik nyugati forrásokból. Versenyezteti nyugati partnereit és a nyereség révén más ágazatok fejlesztését gyorsítja fel. Egyben meg kívánja szüntetni, illetve mérsékelni akarja a vele szemben alkalmazott kereskedelmi diszkriminációkat. Ennek lehetnek pozitív hatásai a kis országokra számára. A szovjet gazdasági stratégia felülvizsgálatának része a KGST országokkal való kapcsolat is. Érzékelhető, hogy a Szovjetunió a terheknek mind nagyobb hányadát igyekszik áthárítani ezekre az országokra, méghozzá hatásosan, hiszen komoly függésben vannak a birodalomtól. A nyersanyag-, és fűtőanyag-szállításokat a közös beruházásokban való fokozott részvételhez köti, ami olyan termékek importját érinti, amit a kis országok Nyugaton is értékesíthetnének. Ráadásul olyan módon kívánja az árrendszert átalakítani, amelyek számára cserearány javulást, a kis országok többsége számára romlást jelente
