Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1405 lekvési szabadságot, hogy nyitott kaput hagyjunk a később tisztázandó kérdések jövőbeli megoldásához.”66 A KGST VB 1971. január 23-ai ülésén Magyarország újra felvetette a KGST más gazdasági csoportosulásokkal való kapcsolatának kérdését. Ezt a VB szakértői szintre utalta. A szakértői tanácskozáson annyi eredményt sikerült elérni, hogy meghatározták a vizsgálandó témákat. A Szovjetunió ugyan ezt ellenezte, de végül egy munkaterv elkészítésében elvileg megegyeztek. (Románia érdektelenséget jelentett be.) Egyesek egyébként azon a véleményen voltak, hogy ez legfeljebb valamilyen gazdaságpolitikai szinten képzelhető el, ami azt jelentette, hogy figyelemmel kísérik az érintett szervezetek tevékenységét, fellépnek a KGST-t sértő lépések ellen. Szita János 1971. március 11-ei, Nyers Rezsőnek és másoknak küldött, jelentésében minden addiginál borúlátóbb képet festett a tárgyalások helyzetéről. A folyamatok már azt sem teszik bizonyossá — fogalmazott — hogy kialakul-e egyáltalán az integráció többé-kevésbé átfogó, valóban előrehaladást biztosító programja. Az okok között az országok fejlettségi különbségeiből adódó érdekellentétet, az elmúlt két évben bekövetkezett politikai eseményeket, a koncepció tisztázatlanságát és a belső irányítási rendszerekben fennálló lényeges eltéréseket jelölte meg. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy előbb vagy utóbb az országok többségében a magyarhoz hasonló reform indul meg. A KGST országok között nyílttá vált az a gyanú, hogy a magyarok belső reformjukat akarják a szervezetre erőszakolni. Szita hozzátette, hogy a lengyel támogatás is fokozatosan elveszett, és a csehszlovákokhoz hasonlóan passzivitásba vonultak. Ezzel szemben a román álláspont, amely az egész folyamat fékezésére irányult, mind hatékonyabbá vált. Ilyen körülmények között a szovjet akarat érvényesülése nem lehetett kétséges, azé a Szovjetunióé, amelynek gazdasági érdekeltsége a reformban igen szerény, így politikai szempontok dominálnak álláspontja kialakításában. Belső reformokra már ott sem lehet számítani. Szita szerint olyan munkaprogram elfogadása várható, ami az 1971-1973 években a magyar szándékoknak legfeljebb a vizsgálatát irányozza elő. Ráadásul az országok többsége nagyon elégedett az eddigi eredményekkel, így az időhúzásra sincs esély. Szita a termelési kooperáció gyakorlatától, az ott felmerült kérdésektől, a világpiac nyomásától, a krízisek kényszerítő hatásáról remélt hosszabb időtávban valamilyen előrehaladási lehetőséget. Ebben a helyzetben nagyobb kezdeményezéseknek szerinte nincs értelme, ezek csak növelik a Magyarországgal szembeni ellenszenvet. A döntések végrehajtásában viszont aktív szerepet kell játszani, mégpedig azokon a részterületeken, ahol az előrelépés a magyar álláspont számára részeredményekkel kecsegtet. A valutakérdést és a termelési kooperációkat tartotta ezek közül a legfontosabbnak. Bízott a kétoldalú kapcsolatok hatásában, az integráció elméletének kimunkálásában, és nyilvános szakmai viták szervezésében, a hosszú távú tervezés új formáinak kidolgozásában. Egyoldalú magyar lépésekre is lehetőséget látott, például az import további liberalizálását, a forint konvertibilitásának vizsgálatát illetően.66 67 66 Uo. 21-22. 67 MNL OL M-KS 24/1971/33. ő. e.
