Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1402 FEITL ISTVÁN A reform vége Ősszel megindult a végleges megállapodás konkrét előkészítése. A viták tovább folytak. Kisebb kompromisszumokban lehetet reménykedni, az esélyek azonban egyre csökkentek. 1970. szeptember 8-17-e között ülésezett a program tervezetének szerkesztésére létrehozott bizottság. A munkacsoportokban kialkudott kompromisszumok egy sor kérdésben újra felborultak, elsősorban a külkereskedelmi, az árkérdésekben és részben a valutáris, pénzügyi kérdésekben. A lengyel fél meglepetésre újra védte a reformpárti vonalat. A belföldi és külkereskedelmi árak közelítésére vonatkozó javaslat kidolgozásának terve még nem veszett el. A Szovjetunió az utolsó pillanatban visszalépett Románia javára a kontingens nélküli kereskedelem arányának növelésétől. A „hármak” fenntartották álláspontjukat. A kollektív valuta megteremtésének kidolgozását illetően már csak a lengyel és magyar fél próbált valamit tenni. A november 10-13-ai egyeztetés után a helyzet nem javult, harminc eltérő véleményt jegyeztek az országok. A vámmentes övezet ügyében a magyar fél végleg magára maradt. A helyzet a szekunder magyar javaslatokkal kapcsolatba sem volt kedvezőbb. A program munkaprogrammá való leértékelését sem a szovjet, sem a bolgár, sem a csehszlovák fél nem tartotta elfogadhatónak, azt demoralizálónak minősítették. Azt sem értették, hogy miért kellene a szerződést 1973-ra halasztani. Az előzetes konzultációkon a KGST Külgazdasági Kapcsolatok Állandó Bizottságának létrehozására vonatkozó magyar javaslattal szemben az fogalmazódott meg, hogy a KGST nem politikai szervezet, a külpolitikai együttműködésnek megvannak a hagyományos keretei. Ekkor a szerződésnek három változata élt. A német, a bolgár és a csehszlovák, egy rövid deklaratív jellegű megoldást preferált. A szovjet az integráció fő feladataira összpontosított. A lengyelek olyan részletes megoldásban gondolkodtak, amely felölelné a teljes programot. Ebben az időszakban a nemzetgazdasági reformfolyamatok is végstádiumba kerületek. 1970 vége különösen Lengyelország szempontjából jelentett fordulatot. 1970. december 29-én a KGST moszkvai székháza átvétele alkalmával beszélgetésre került sor a lengyel és magyar KGST-képviselők helyettesei között. A gazdasági krízist nem a piaci mechanizmusok, az áru és pénzviszonyok kiterjesztésével, hanem erős központosítással kívánták megoldani. A jelentés ezt követően így folytatódik: „A komplex programmal és a szerződés problémájával kapcsolatban Olsevszki elvtárs úgy beszélt, mintha az eddigi lengyel álláspont — a lényeges kérdésekben — nem is létezne. Közlése szerint az együttműködést a tervezési kérdésekben, a tudományos-műszaki fejlesztések területén és az anyagi termelés szférájában kell fejleszteni. Ezen kívül a közös erőfeszítések elvét húzta alá. Az áru- és pénzkapcsolatok kérdését, valuta, hitel, árproblémákat másodrendű kérdésnek minősítette. Az általuk eddig képviselt álláspontot úgy értékelte, mintha az nélkülözte volna a realitást. Homályos célzást tett arra, hogy a KGST-ben eddig képviselt vonaluk tulajdonképpen csak Jascuk elvtárs személyes elképzelései voltak, amit hatalmi szóval erőszakolt ki. Megjegyezni kívánom, hogy higgadtabb módon más formában egyéb lengyel forrásból is hallottam a lengyel képviselő-helyettes által mondottakat. Na