Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1398 FEITL ISTVÁN Elvi egyetértés született a közös valuta megteremtéséről, sőt a magyar elképzelés szempontjából sikernek volt tekinthető, hogy a konvertibilis valutákra történő részleges átválthatóság bevezetésével a „hármak” mellett a Szovjetunió is egyetértett. Bulgária és Mongólia viszont ettől mereven elzárkózott. A Gazdasági Bizottság azt is pozitívumnak tekintette, hogy a döntést követően az ellentétek nem éleződtek. Ugyanakkor az integráció gazdasági szisztémáját illetően nem alakult ki egyesség, ez politikai síkon nem is volt remélhető, a gazdasági érdekkülönbségek áthidalására csak gazdasági eszközök hathattak. A GB ebben a helyzetben nem javasolhatott mást, minthogy a magyar fél kétoldalú konzultációkkal próbáljon előrehaladást elérni, illetve az 1970. év végén esedékes ülésre készüljön olyan elvi magyar határozat-tervezet, amelyben a valutamechanizmus és a konvertibilitás kérdései nyomatékkai szerepel. A helyzet romlását tükrözte a KGST VB 1970. február 24-27-ei 45. ülése, ahol minden korábbinál élesebben mutatkoztak meg a véleménykülönbségek. Apró Antal jelentésében a program komplexitásának elutasításáról beszélt. Románia az ülésen élesebb szembenállást tanúsított, de kedvezőtlen változás volt érezhető a lengyel magatartásban is.52 1970. március 7-ei keltezéssel Nyers Rezső tájékoztató jelentést készített a PB elé az integrációs program kidolgozásának helyzetéről.53 Három kérdésről írt részletesebben. Az első a gazdaságpolitikai és tervezési együttműködés, a második a külkereskedelem és a külkereskedelmi árak, a harmadik a hitelrendszer és a valutamechanizmus volt. Ami az elsőt illeti, itt a gazdaságpolitikai konzultációkat, a hosszú távú tervek egyeztetését és a közös prognózisok készítését illetően a megállapodás előtt nem látott akadályt. Nem így az együttes tervezés, az ötéves tervek koordinációja, a beruházási együttműködés és a kiemelten fontos ágazatokban a konkrét együttműködés módszerei kidolgozásának kérdéseiben. Ezekben az ügyekben el sem kezdődött a tárgyalás elsősorban azért, mert az előzetes elképzelések jelentős nézeteltéréseket prognosztizáltak. Az ötéves terveket illetően részletes tervhivatali koordinációt tartott szükségesnek az NDK, Bulgária, a Szovjetunió, és Románia. Ezzel szemben a magyarok, a lengyelek és a csehszlovákok továbbra is csökkenteni kívánták az egyeztetendő ügyek, illetve a mutatók számát és a korábbinál nagyobb lehetőséget kívántak biztosítani a vállalatok közvetlen kapcsolatainak. A szovjetek az ágazati együttműködésben a beruházási hozzájárulás kiterjesztés erőltették, amit a magyar fél nem akart vállalni. Nyers felhívta a figyelmet arra, hogy amíg a tárgyalásokon az egyeztetési kör csökkentése körül folyt a vita, az 1971-1975 közötti tervegyeztetések még a megszokottnál is szélesebb körre terjedtek ki. A kontingens nélküli kereskedelem bővítését a Szovjetunió, Bulgária, NDK, Románia, Mongólia csak periferikus megoldásként tudta elképzeli, szemben a „hármakkal”. A legtöbb és legélesebb ellentét azonban a külkereskedelmi árak kérdésében jelentkezett. A többség ragaszkodott ahhoz, hogy az árakat a minisztériumok szintjén kötelezően határozzák meg. Legtöbben elutasították, hogy hosszú 52 MNL OL M-KS 288. f. 5/513. ő. e. 53 MNL OL M-KS 288. f. 24/1970/52. ö. e.