Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
MAGYAR ELKÉPZELÉSEK A KGST MEGREFORMÁLÁSÁRA 1967-1975 1393 A vereség körvonalai Világos volt, hogy a következő másfél évben minden kérdés újra vita tárgyát képezi majd. A részletes tárgyalások előtt a különböző országok álláspontjait pontosan rögzíteni kellett, már csak annak érdekében is, hogy legyen lehetőség a szövetség és kompromisszumok keresésére. Ez meg is történt.44 A magyar javaslat a várható fontosabb kérdésekben a következő volt. Tervkoordináció. Ennek tárgya mindenekelőtt a fejlesztési irányok, és a nagyobb beruházások és a műszaki fejlesztés összehangolása, aminek a tervek mellett a gazdaságpolitikai elképzelésekre is ki kell terjednie (például az alapvető energetikai kérdésekben). Kormányközi tárgyalásokra és áruegyezmények megkötésére van szükség. A gazdasági élet más, szélesebb területeit viszont a piacra kell bízni, vagyis a tervkoordinációba bevont áruk számát lényegesen szűkíteni kell. Már most be kell vonni az 1971-1975 közötti ötéves terv egyeztetésébe gazdálkodó egységeket, hogy aztán a következő időszakban nagyobb szerephez jussanak. A szakosításban és kooperációban a vállalati szereplők közvetlen érdekeltségét meg kell teremteni annak érdekében, hogy belépjenek a nemzetközi alkurendszerbe. A magyar álláspont ezzel együtt nem zárta ki azt, hogy egyes kérdésekben ágazati szinten történjenek megállapodások. Ennek azonban együtt kellett járnia a KGST országok belső piacainak kölcsönös megnyitásával egymás előtt. A külkereskedelmi megállapodások rendszerét ennek megfelelően kell átalakítani. Növelni kell a hosszúlejáratú államközi megállapodások szerepét, az éves tárgyalások mindinkább ezek figyelemmel kísérésére és módosítására szolgáljanak. A megállapodások előkészítésébe be kell vonni külkereskedelmi, termelő- és felhasználó vállalatokat. Az operatív kapcsolatok fő formájává a vállalatok közötti szerződéseket kell tenni, ösztönözni kell hosszabb távú vállalatközi szerződések megkötését, lehetővé kell tenni közvetlen piacfeltáró és reklámtevékenységet. Ez az áruforgalom szabadabbá tételével jár együtt, de ehhez állami garanciavállalás járul. A kontingens rendszert is át kell alakítani. A kötelező erejű mennyiségi kontingensek mellett meg kell jelenni az érték- és keretkontingenseknek, illetve a nem kötelező kontingenseknek. Ezen utóbbiak a vállalati együttműködés és megállapodás terepévé válhatnak. Árpolitika. Az így kialakuló szabályozott piac szerves kapcsolatot követel a belső nemzeti árak, a KGST országok külkereskedelmi, és a tőkés világpiac árai között. Ennek érdekében létre kell hozni a nemzeti valuta és a transzferábilis rubel közötti értékviszonyt, illetve reális árfolyamot kell teremteni a transzferábilis rubel és a konvertibilis tőkés valuták árfolyama között. Ez rugalmasabb árrendszert követel meg. Rögzített ára tehát csak a kötelező kontingensben szereplő termékeknek lehet. A rugalmas árak lehetővé teszik az áralkukat. Olyan érdekeltségi rendszert kell bevezetni, amely az ebben való részvételt ösztönzi. 44 MNL OL M-KS 288, f, 24/1969/45. ő. e.
