Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Feitl István: Magyar elképzelések a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megreformálására (1967-1975) VI/1377
1388 FEITL ISTVÁN A magyar elképzelések Időközben Magyarországon lezárult az új gazdasági mechanizmus első és legsikeresebb éve, a politikai stabilitás példás volt, aggálya senkinek nem lehetett. Kádárék ezzel a politikai tőkével a hátuk mögött szánták rá magukat, hogy a KGST Végrehajtó Bizottságának 1969. január 21-én elkezdődött ülése után egy nappal nyilvánosságra hozzák a magyar javaslatot. Nyers Rezső az MSZMP hivatalos megnyilatkozásoknak fenntartott Politikai Akadémiáján megtartotta a szocialista országok integrációjáról szóló előadását.30 Már a kiinduló pont is szokatlan volt. A gazdaságpolitikáért felelős KB- titkár a gazdasági integrációról, mint a kor általános tendenciájáról beszélt, majd hozzá tette: a KGST és a Közös Piac között „azonosság lesz annyiban, hogy a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség mércéje mindkét esetben a nemzetközi piac kontrollja alá kerül, a műszaki haladás nemzetközi klímájában folyik majd.” Ez kimondatlanul is azt sugallta, hogy nincs két világrendszer, a világ egy, éspedig a tőkés világpiac logikája szerint működik, és a szocialista országoknak ehhez kell alkalmazkodni. A KGST integrációja a magyar javaslat szerint a nemzetállami koordináció mellé más koordináló tényezőket is beléptetne annak érdekében, hogy a gazdasági fejlődés új forrásai nyíljanak meg, hogy lehetőség teremtődjön egészséges koncentrációra és specializációra, és ennek révén növekedjen a KGST-országok verseny- és védekező képessége a tőkés világpiac kedvezőtlen hatásaival szemben. Melyek ezek a kooperációs tényezők? Az első a tudományos együttműködés, a másik a kormányközi kapcsolatok mellett a közös tervezés új gyakorlatának kialakítása. A harmadik a vállalatok nemzetközi szintű mozgásterének megteremtése és együttműködése. Szükséges egy közös valuta, pl. a rubel, és meg kell teremteni annak teljes konvertibilitását. Új alapokra kell helyezni a KGST bank- és hitelrendszerét a beruházások piaci alapon való gyorsítása érdekében. Meg kell teremteni továbbá a KGST vámközösségét, amely a valutáris közösséggel karöltve hatékonyan kapcsolódhat be egy világméretű pénzügypolitika kialakításába. Nyers Rezső előadása végén egyrészt hangsúlyozta, hogy a magyar javaslat koherens egész, egy átgondolt és elemeiben összefüggő integrációs rendszer képét vázolja fel, amely mintegy tíz év alatt valósítható meg. Másrészt megvalósulása nem Európa kettészakadása felé vezet: „Az integráció révén tehát nem kiszakadni akarunk a kontinens gazdasági életéből, hanem hatékonyabban részt akarunk venni abban.” Az előadás óriási nemzetközi visszhangot váltott ki.31 A Financial Times nyíltan kimondta: Magyarország kelet-európai közös piacot akar. A szocialista országok közül egyedül Jugoszlávia reagált élénken a kezdeményezésre. A többiek kivártak.Végül is 1969 elején a tárgyalások előtt a PB úgy látta, hogy a magyar álláspont egyetlen lényeges elemét sem kell módosítni, de azért nem kell 30 A gazdasági növekedés új forrásairól, a szocialista országok integrációjáról. Magyar Hírlap, 1969. január 23. Prospektusban: Nyers Rezső: A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései. Kossuth Könyvkiadó, 1969. 31 MNL OL M-KS 288. f. 22/1969/18. ő. e.
