Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Földes György: A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok, 1948-1973 VI/1349

Rövid négy év leforgása alatt előbb a háborús, majd a diplomáciai világpolitikai konfrontációk következtében a szinte semmit, a tényleges érintkezés hiányát a nagyon szoros kötelék váltotta föl. Igaz ez a két ország gazdasági kapcsolataira is, amelyek a második világháború előtt elhanyagolhatók voltak, szinte semmilyen jelentőségük nem volt.3 1945-tel e téren is gyökeres fordulat állt be, bár természetszerűleg kölcsönös függésről továbbra sem lehetett beszélni. Mást jelentett a két ország közötti kereskedelem a kicsi és nyitott, erősen importra utalt és exportra kényszerülő Magyarország, és mást a hatalmas erőforrásokkal rendelkező Szovjetunió számára. Ennek ellenére az utóbbi is fontosnak tartotta a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Előbb míg még folytak a hadműveletek, a harcoló hadsereg igényeinek kielégítése, azután pedig a háborús jóvátétel, a szovjet gazdaság és lakosság leromlott állapotának feljavításához szükséges források előteremtése tette érdekeltté a moszkvai vezetést a magyar gazdaság működőképességének megőrzésében, fejlesztésében. Természetesen politikai érdekek és célok is megkövetelték a gazdasági függőség mihamarabbi kialakítását. Egyúttal éppen a politikai szempont volt az, amely bizonyos értelemben visszafogta, behatárolta az érthető szovjet kártérítési igényeket. A magyar gazdaság minél gyorsabb helyreállása hosszabb távon nagyobb gazdasági előnyöket kínált, mint a termelő-berendezések elszállítása; a viszonylag fejlett magyar könnyűipari és élelmiszeripari termékekre tartós igény mutatkozott. Végül, de nem utolsó sorban a hatalomért harcoló kommunista párt propagandájához komoly segítséget jelentett az a tény, hogy a magyar ipar a szovjet megrendelések segítségével állt talpra.

Rövid idő leforgása alatt a Szovjetunió legalább akkorra súlyra tett szert a magyar gazdaságban és külkereskedelemben, mint amekkorát Németország töltött be abban a világháború végéig. A mennyiségi azonosság viszont óriási tartalmi különbséget takart. Magyarország leginkább élelmiszert, nyersanyagot és hadiipari termékeket szállított Németországba, egyre romló cserearányokkal kereskedett, és az ebből fakadó veszteségeket, sőt a többletexportot is magának kellett finanszíroznia.4 Kétségtelen, hogy a meglévő hasonlóságok ellenére a magyar ipar dominálta a két ország közötti kereskedelmet ebben az időben.

A gazdasági térnyerés nem elhanyagolható részeként mivel az egykori magyarországi német javakat a potsdami határozatok alapján elkobozták és a Szovjetuniónak adták át, ez szereplőként is megjelent a magyar gazdaságban. Jelentős tőkeerejű vállalatok kerültek szovjet irányítás alá; egy részük kizárólagos, más részük osztott tulajdonban. Vegyes vállalatok sokasága működött -1350 FÖLDES GYÖRGY

3 A magyar külkereskedelmi statisztikai évkönyv, 1938., 1949-1961. adatai szerint a világháború előtti évben a szovjet részesedés a magyar exportban és importban 0,1%-os volt. A szovjet szállítások között talán az azbeszt érdemel embtést. (Budapest, 1962(?) KSH.) Bár 1940-ben mutatkozott bizonyos élénkülés a két ország külkereskedelmében és gazdasági diplomáciájában. Lásd erről: Nagy András: Magyarország külkereskedelme a második világháborúban. In: Magyarország külkereskedelme 1919-1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961, 290-303.; Lásd még Seres Attila: Magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok 1920-1941. Társadalom és Művelődéstörténeti Tanulmányok 42. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2010.

4 Lásd erről Nagy András: i. m. 309-334.; és Dr. Varga István: Az újabb magyar pénztörténet és egyes elméleti tanulságai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964. 88-94.