Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
132 VÖRÖS BOLDIZSÁR jetunióbeli magyar hadifoglyok lapja, az Igaz Szó 1943. november 30-ai számának hasábjain napvilágot látott, A magyar és az orosz nép viszonya a múltban és a jelenben című írásában Fogarasi Béla foglalkozott azzal is, hogy az oroszok miként viszonyultak a Rákóczi-szabadságharchoz: „A hivatalos magyar történetírás szándékosan elhallgat minden olyan tényt, amely azt mutatja, hogy a jó orosz-magyar viszonynak Oroszországban régi történeti tradíciója volt. Oroszország nemcsak hogy soha nem emelt területi igényeket Magyarországgal szemben, de támogatta is a magyar nemzetet függetlenségi harcának egyik legdicsőségesebb szakaszában. I. Péter, aki Oroszországot a modern európai fejlődés útjára vezette, elismerte II. Rákóczi Ferencet és Dolgorukij herceg személyében magas rangú követet küldött Rákóczihoz s tekintélyes pénzbeli segítséget bocsátott rendelkezésére."2 A kitaláció Illés Béla és munkatársai írásaiban A fentiekben ismertetett propagandaelemek közül nem egy: így Rákóczi szabadságharcának kiemelkedő jelentőségű hagyományként való felhasználása az aktuális németellenes küzdelemben; a magyar vezető orosz orientációjának; I. Péter cár támogatásának megjelenítése bekerült a Vörös Hadsereg tisztjeként a szovjet háborús propaganda területén dolgozó emigráns magyar kommunista írónak, Illés Bélának3 a 18. századi magyar szabadságküzdelemről megalkotott kitalációjába. Az 1940-1950-es évek során több változatban is közreadott eseménysor jelentős része már helyet kapott a szerző Pásztortűz a Verhovinán című írásában, amely az Igaz Szó 1944. április 25-ei számának hasábjain látott napvilágot." A kassai születésű, gyermekkorát Északkelet-Magyarországon töltő, a Rákóczi-hagyományt ismerő író5 az oroszok által támogatott 18. századi szabadságharc ábrázolásával is igyekezett történelmi összefüggésekbe illeszteni a szovjet hadsereggel együtt megvívandó „németellenes" küzdelem kialakulását. Minden bizonnyal a propagandacélokat szolgáló történelmi analógia érdekében Illés — információi forrásainak megjelölése nélkül — cikkében azt állította, hogy I. Péter cár a magyar szabadságharcot annak megindulásakor, 1703-ban támogatta. A szerző szerint a Lengyelországba menekült 2 Fogarasi Béla: A magyar és az orosz nép viszonya a múltban és a jelenben. Igaz Szó 1943. november 30. 3. Ismereteim szerint Fogarasinak az I. Péter és II. Rákóczi Ferenc kapcsolatáról itt közölt információi tévesek: a cár ugyanis nem küldte Dolgorukij herceget követként a magyar szabadságharc vezetőjéhez és végül nem nyújtott jelentős összegű pénzbeli segítséget a fejedelemnek. A sze: ző e megállapításainak forrásait eddig nem sikerült kiderítenem, e vonatkozásokban tehát még további tájékozódásra van szükség. 3 Illés Béláról újabban ld. pl. Árpád, von Klimó: 'A Very Modest Man': Béla Illés, or How to Make a Career through the Leader Cult. In: The Leader Cult in Communist Dictatorships. Stalin and the Eastern Bloc. Ed. by Balázs Apor - Jan C. Behrends - Polly Jones - E[dward] A[rfon] Rees. Palgrave Macmillan, New York 2004. 47-62., tevékenységéről a II. világháborús frontpropagandában ld. pl. Diószegi András: Illés Béla alkotásai és vallomásai tükrében. (Arcok és vallomások) Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1966. 137-157.; Nyikolaj Sztyepanovics Derzsaluk: A Szovjetunióban élő magyar kommunista emigráció szerepe a Nagy Honvédő Háborúban. Kandidátusi értekezés gépirata, Bp. 1978. passim, kül. 299. L. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár D/7735 + T. 4 Illés Béla: Pásztortűz a Verhovinán. Igaz Szó 1944. április 25. 4. 5 L. erről: Diószegi A.: Illés i. m. 13-16.
