Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Farkas Gábor Farkas: Régi könyvek, új csillagok (Ism.: Zsoldos Endre) V/1333
1334 TÖRTÉNETI IRODALOM len, kortárs észlelésről nem tudunk, a kézirat az egyetlen korabeli említés, de ez nem megfigyelésen alapul. A szerzője három wittenbergi forrást használt, Caspar Peucer és Esrom Rüdinger előadásait és Friedrich Widebram prédikációját. A szöveg alapján nem feltétlenül értett meg mindent, vagy mire papírhoz jutott, a fejében már összekeveredtek a dolgok. Egy másik kortárs, aki említette az új csillagot, az ekkor már Boroszlóban élő Dudith András, aki több levelében is írt róla. A fejezet további része későbbi feljegyzéseket sorol fel: visszaemlékezéseket, históriákat, kalendáriumokat. Ilyen például az 1578-ban Kolozsvárott megjelent Prognosticon, melyet eredetileg egy évvel korábban Gdanskban jelentetett meg Wilhelm Misocacus. Ez lehet az új csillag első magyar nyelvű említése: „1572. Esztendőben Sigmond Lengyel Király halála vtán wy Czillag tetzéc meg nagy, Sz. András hauában...”. Igen érdekes a Bartha Lajos által talált, első ránézésre meghökkentően korainak tűnő megfigyelések értelmezése. Szepsi Laczkó Máté krónikájában olvashatjuk, hogy: „1572. II. Rudolphus magyar királylyá koronáztatik 25. 7-bris Pozsonyban. Somlyai Báthori Zsigmond e tájban született. 28. 7-bris új csillag láttatik.”. Egy szeptemberi megfigyelés komoly problémákat okozna, mivel a szupernóvák megfigyelt fénygörbéjétől jelentősen eltérő fényváltozásra utal. Farkas azonban kimutatta, hogy az elméleti asztrofizika még sincs veszélyben, az új csillag együttes említése a koronázással és Báthori Zsigmond születésével — aki egyébként is tavasszal született — feltehetően a Carion-krónika táblázatának köszönhető, ahol ezek valóban egymáshoz közeli eseményeknek tűntek. A negyedik és hatodik fejezet az égi jelenségek földi hasznosításáról hoz példákat. A klasszikus eset Julius Caesar csillaga, amit „természetesen” úgy kellett értelmezi, mint ami azt mutatja, hogy Caesar lelkét az istenek magukhoz veszik. Farkas idéz egy igen meghökkentő esetet: a francia hugenotta Theodore Béze egy epigrammát írt az új csillaghoz, melyben a néhány hónappal korábbi Sz. Bertalan éji mészárláshoz kapcsolja azt. Ezt az epigrammát 1573-ban Londonban is kiadták, megváltoztatott utolsó sorral: „És te véres Heródes, vigyázz!”, amit IX. Károly francia királyra értettek. És ezúttal a jóslat bevált, amikor eltűnt az új csillag, a király meghalt. A hatodik fejezet témája az 1595-ben megfigyelt új csillag értelmezése. Az európai és távol-keleti irodalom alapján szinte teljesen biztos, hogy se üstököst, se új csillagot nem láthattak Báthori Zsigmond 1595. őszi hadjárata során. így tehát ebben az esetben bizonyos politikai s katonai célok elérése érdekében hivatkoztak egy olyan jelenségre, amelyről tudható volt, hogy nagy érdeklődést vált ki a csillagászok és asztrológusok között egyaránt. Az ötödik fejezet a Magyarország egén megfigyelt (vagy megfigyelni vélt) jelenségekkel foglalkozik. Számos esetet felsorol, köztük üstökös-megfigyeléseket - pl. Jakob Pribicer besztercebányai lektor könyvét az 1577. évi üstökösről, vagy olyanokat, melyek meteorológiai jelenségek lehettek, pl. halo, amelyet több kilométer magasban lévő felhők jégkristályain megtörő fénysugarak hoznak létre. A hetedik, utolsó fejezet a hazai csillagászattörténetben egyedülálló kutatást ír le. Kopernikusz De revolutionibusa 1543-as és 1566-os kiadásának összes fellelhető példányát Owen Gingerich harvardi professzor évtizedek munkájával megvizsgálta, katalogizálta őket, feltárta a tulajdonosi bejegyzéseket és ahol lehetséges volt, ezek egymással való kapcsolatát. Hasonlóval próbálkozott Farkas is, a Kárpát-medencében említett példányok kapcsán. Ezek közül sok elpusztult, de így is sikerült olyan példányokat találnia, melyek még léteznek és melyekről Gingerich nem tudott. A könyv végén találjuk a kézirat latin nyelvű szövegét és magyar fordítását (Barsi János és Farkas Gábor munkája). Utána öt igen hasznos táblázat következik. Az első háromban a Kárpát-medencében előforduló Kopernikusz-, Tycho- és Kepler-művek listáját találjuk. A negyedik táblázat a 16. században hazánkból megfigyelt üstökösöket sorolja fel, míg az ötödik táblázatban a bizonytalan, kétséges égi jelenségeket találjuk. Ezek lehetnek akár tényleges üstökösök, de meteorológiai jelenségek is, vagy csak egyszerűen téves megfigyelések. A táblázatok, főleg az utolsó kettő, nagyban megkönnyítik a korszakkal foglalkozó csillagászattörténész munkáját. A bibliográfia lenyűgöző, számtalan egykorú forrás mellett a legmodernebb szakirodalmat is tartalmazza. A csillagászattörténetnek és a művelődéstörténetnek eddig kevés találkozási pontja volt Magyarországon. Farkas könyve új fejezetet nyithat: mindkét területet alaposan ismerve és felhasználva írta meg a könyvet. Komoly munkát fektetett abba, hogy a csillagászati fogalmakat helyesen használja, és ez az igyekezete teljes sikerrel járt. Csak remélhetjük, hogy folytatni fogja ilyen irányú kutatásait. Zsoldos Endre
