Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
1316 FARKAS KATALIN A csőd után indított perben a védőügyvéd lényegében elismerte, hogy az 1872-re vonatkozó osztalékfizetés mértéke nem volt teljesen megalapozott, hiszen a székház magasabb értéken való beírása valójában nem jelentette a nyereség növekedését. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy az akkori „kóros felfogású korban” minden pénzintézet igyekezett minél magasabb osztalékot fizetni részvényeseinek.102 A saját tőke és a tiszta nyereség arányát meghaladó osztalékfizetés valóban jellemző összetevője volt a tőzsdekrachot megelőző túlspekulációnak, mivel a pénzintézetek az indokolatlanul magas osztalékfizetéssel részvényeik árfolyamát próbálták a lehető legmagasabbra növelni.103 A védőügyvéd védekezése tehát egyfelől helytálló volt, hiszen a Ferenc- és Józsefvárosi Takarékpénztár nyilvánvalóan nem maradhatott ki a tőzsdei versengésből. Másfelől azonban ez a lépés minden bizonnyal hozzájárult az intézet pénzügyi helyzetének meggyengüléséhez. A politizálás hagyományos színterei: a párt és az országgyűlés A szélsőbaloldaliaknak nevezett képviselők már az 1861. évi országgyűlésen önálló csoportot alkottak a Határozati Párton belül. A következő, 1865-ben megnyitott országgyűlés ideje alatt külön tartott frakcióüléseik és saját indítványaik jelezték, hogy útjaik egyre inkább elválnak a kiegyezés mérsékelt, balközépnek nevezett ellenzékétől. A szervezeti különválásra végül 1868 áprilisában került sor. A szélsőbaloldaliak által alapított 1848-as Párt programját 1868. április 2-án fogadták el.104 A párt az 1848-as alkotmány teljes visszaállítását tekintette fő céljának, vagyis véget akart vetni a közösügyi politikának. A pesti demokrata kör működését éppen emiatt tiltotta be a belügyminisztérium néhány héttel korábban. A korabeli politikai életre jellemző módon azonban a párt csak egy országgyűlési csoportot jelentett, amelyet a kormány nyilván kevésbé ítélt veszélyesnek, mint a gyorsan népszerűvé váló társadalmi mozgalmat. A szélsőbaloldali párt a ’48- as alkotmány visszaállítása mellett sürgette a demokratikus elvek érvényesítését a közéletben, valamint a nemzetiségi jogok kiszélesítését.105 A pártnak nem volt egyetlen vitathatatlan tekintéllyel rendelkező vezetője. A pártelnöki tisztség adminisztratív jellegű maradt, közéleti súlyt nem biztosított viselőjének. Ennek fontos oka volt, hogy a szélsőbaloldaliak Kossuthot tekintették vezérüknek.106 A volt kormányzó elsősorban az emigrációból 1868- ban hazatért Irányi Dánielen keresztül rendszeres kapcsolatot tartott fenn a szélsőbaloldaliakkal, ugyanakkor következetesen elutasította, hogy a párt tevékenységével azonosuljon. Gyakorta ostorozta leveleiben a szélsőbaloldaliak szerinte erélytelen és következetlen fellépéseit. Egy alkalommal például így írt Irá102 Stiller M.: Védbeszédek i. m. 170-178. 103 Kövér György: 1873. Egy krach anatómiája. Bp. 1986. 42-4.3. 104 Szabó Cs.: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása i. m. 519-543. 105 Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogramok: 1867-1914. Bp. 1934. 188-189. 106 Szabó Csilla-. A függetlenségi eszme képviselete a ’48-as pártban a kora dualizmus időszakában. (PhD-értekezés) Bp. 1997. 109-113.
