Századok – 2013
MŰHELY - Farkas Katalin: Vidats János tragédiája. A szélsőbaloldali politizálás színterei és korlátai a kiegyezést követő években V/1293
ségesnek tekintett iparos és kereskedő réteg anyagi forrásait apasztotta el.71 Az épület terveit Vidats 1871 májusában mutatta be a honvédek országos gyűlésének, amely ezután határozatot hozott az építkezés megkezdéséről. A Menház átadására végül 1872. október 6-án került sor.72 A Menházban 80 személy számára alakítottak ki férőhelyeket, ám az építkezés felemésztette az addig befolyt adományokat. Éppen ezért újabb gyűjtést indítottak annak érdekében, hogy minél több rászoruló egykori honvédtiszt költözhessen be a Menházba.73 A Menház létrehozásáért folytatott küzdelem mellett Vidats ebben az időszakban egy másik olyan ügyet is felkarolt, amely szintén a szabadságharchoz és a szabadságharcban részt vevőkhöz kötődött. 1870-ben, halottak napján ő mondott beszédet a Kerepesi temetőben a „Kilencek” néven emlegetett vértanúk síremlékének felavatásakor.74 Öt hónappal korábban, ugyanebben a temetőben került sor Batthyány Lajos néhai miniszterelnök nagy tömegeket megmozgató újratemetésére, amelyen a szándékosan ekkorra időzített országos honvédgyűlés résztvevői is képviseltették magukat. A „Kilencek” közül hatan — Csernyus Emmánuel (Manó) pénzügyminiszteri tanácsos, Szacsvay Imre a debreceni országgyűlés jegyzője, Karol d’Abancourt francia eredetű galíciai családból származó százados, Peter Giron rajnai német származású alezredes, Streith Miklós vértesboglári plébános és Kolosy György százados, a Lamberg altábornagy elleni népítélet egyik végrehajtója — a szabadságharc mártírjai voltak, 1849 októberében, illetve 1850 márciusában végezték ki őket. A másik három személyt — Noszlopy Gáspárt, Jubál Károlyt és Sárközy Somát — egy forradalmi szervezkedés miatt végezték ki az önkényuralom idején, 1853-ban.75 Kivégzésük után mindegyiküket a józsefvárosi temetőbe, jeltelen sírokba temették el. 1868-ban Damjanich Jánosné és Vidats Jánosné átvitették a kivégzettek földi maradványait a felszámolás alatt álló józsefvárosi temetőből a Kerepesi temetőbe, és az ő kezdeményezésük nyomán indult adománygyűjtésnek köszönhetően készülhetett el 1870-re síremlékük.76 Elképzelhető, hogy Vidats Jánosné Csernyus Jozefa rokona volt Csernyus Emmánuelnek, de erre vonatkozóan nincs adatunk. Az viszont biztos, hogy a néhai pénzügyminiszteri tanácsos Andor nevű fia Vidatshoz hasonlóan főhadnagyként szolgált a Földváry-féle önkéntes zászlóaljban.77 Tehát a Vidats-házaspár számára talán személyes vonatkozásai is voltak a kegyelet kinyilvánításának, amely ugyanakkor ismét alkalmat adott a rendszer legitimitásának VIDATS JÁNOS TRAGÉDIÁJA 1309 71 Juhász Lajos: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés. Századok 73. (1939) 33-75. 72 MNL OL R 90 5397. Vidats-Kossuth, 1872. május 21.; Magyar Újság, 1871/106. (május 9.), 1871/114. (május 18.), 1872/112. (május 17.); A Honvéd, 1872/41. (október 11.) 73 Vasárnapi Újság, 1871/23. (júnuis 4.); Magyar Újság, 1872/112. (május 17.). 74 Magyar Újság, 1870/252. (november 3.). - v. ö.: M. Lovas Krisztina: Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben. Honismeret, 2007/6. 26-33. 75 Életrajzi adataik: Vértanúk könyve. Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2007. 219-222., 240-245., 250-264., 293-305. (Az életrajzok szerzői: Dér Dezső, Fleisz János, Hermann Róbert, Kedves Gyula, Kovács István, Zakar Péter.) 76 A Honvéd, 1868/44. (november 2.) 77 Bona G.: Hadnagyok i. m. I. 274.
