Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
128 MOLNÁR JUDIT Epilógus Munkatársai nehezen tudták rábeszélni, hogy költözzön be a Ritz Szállóba, amit biztonságosabbnak hittek a lakásánál. 1945. január l-jén — felesége visszaemlékezése szerint — két civil detektív jelent meg egy fegyveres nyilassal a szállóban.149 Kihallgatásra magukkal vitték „egy órára". Mint már említettük, meggyilkolásának körülményei máig tisztázatlanok. Tildy Zoltán, a Független Kisgazdapárt vezetője 1945 februárjában abban a reményben fordult a budapesti rendőrfőkapitányhoz, hogy Komoly még él Budán valahol fogságban, és kiszabadítható. Mint írta: „tudomásom szerint az orosz katonai parancsnokság hajlandó ebben a kérdésben a szükséges intézkedéseket megtenni és máris 15 nyilas túszt tart ebből a célból őrizetben".18 0 Kahan Nison, aki a „Kasztnervonattal" hagyta el az országot 1944. június végén, és az első csoporttal augusztus 21-én jutott Svájcba, 1945. március 4-én olyan hírt hallott, hogy „Komolyt deportálták, de szerencsére értesítés jött, hogy Debrecenben van".15 1 Ezek a hírek arról tanúskodnak, hogy Komoly életéért sokan aggódtak, és ha életében nem is tudta elérni, hogy közös nevezőre hozzon zsidókat és nem zsidókat, cionistákat és anticionistákat, fiatal cionistákat és ortodox öregeket, halála után mindenki nagy tisztelettel beszélt, írt róla. Nem fér kétség ahhoz, hogy Komoly Ottó valóban önfeláldozóan próbált lépéseket tenni — elsősorban a magyar vonalon — a magyar zsidók megmentéséért. Személyére többen is úgy emlékeznek, hogy megfontolt, higgadt érveivel képes volt különböző nézeteket valló irányzatokat közös nevezőre hoznia. Ezek az együttműködések azonban csak átmenetinek bizonyultak. Elgondolkodtató az is, hogy a Vaada és az MCSZ elnökére, Komoly Ottóra — aki az úgynevezett Kasztner-vonat utasai listájának egyik összeállítója volt, elsősorban a magyar hatóságok képviselőivel tárgyalt, de nem egyszer maga is a német vezetőkkel egyezkedett, több alkalommal fölmerült, hogy ő utazik Svájcba illetve Palesztinába Kasztner helyett — pozitívan emlékeznek nemcsak közvetlen munkatársai, hanem többségében azok is, akik Kasztner Rezsőt elítélik. Kasztnert, aki túlélte a vészkorszakot, és a Vaada feladatai közül elsősorban a németekkel való tárgyalás volt feladata, ugyanakkor ő is többször találkozott úgy Bornnal, mint a magyar hatóságokkal, számos írásban elítélik. Moór Zoltán, a magyarországi cionista mozgalom egyik budapesti tagja, a Kasztner-vonat utasa, Szilágyi Ernő barátja 1945. január 3-án Svájcban visszaemlékezést kezdett írni. Május 11-én többek között az alábbiakat jegyezte kis kél; füzetébe: „Bizonyára meg fogja írni valaki, talán többen is, a magyarországi zsidóság likvidálásának történetét. Ehhez a történethez a magyarországi cionisták is fognak egy-két lapot írni. Vajon saját hibáikat, saját bűneiket nem felejtik-e majd ki?" Majd néhány oldallal később Kasztnerről a következőket írta: „Ebben az időszakban [1944 tavaszán] többször felkerestem Kasztnert a Corso penzióban, ahol lakik [sic!]. Ellentétben mindenki mással, az a határozott érzésem, hogy Kasztner hisz az alijában, komolyan akarja, csak mindig van valami 149 YVA, 03/2407 Komoly Ottóné tanúvallomása a Yad Vashem számára, 1961. január 17. 150 Tildy levelét közli: Nathan: Otto Komoly 1892-1945. A Profile. Tel Aviv, 1970. 48. 151 Central Zionist Archives (Jeruzsálem), A 128/28 Kahan Nison hagyatéka.
