Századok – 2013
MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269
1280 PAPP JULIA amint vélem legalább hat fontnyi. - Amelyek még csodálatra méltóbbak, a kisebb Küküllőnek magas szakadékos partjaiban találtatnak, amint szavahihető emberektől hallottam, szörnyű nagy szarvak, 12 font súlyúak, mind magasan fennállók, csavartak, és csodálatosan hornyosok; melyeket a Királyok és Fejedelmek is ritkaságtartó házaikban örömmel néznének.” Az elsőbb Levele Weidenfeldernek kelt januárban, februárban ugyan azon évben ismét így ír: „Találtatott régen a kisselyki határban egy régi római réz sas, a légiók címere, melyet a régiség rozsdája tiszteletre méltóvá tett, melyet ez előtt mint egy nyolc évvel Beckers bécsi udvari tanácsos úrnak adtam el; ismét boronálás közben egy ökörnek csudálatos rézszobra, talán az egyiptomi Isist jelenti; ez is ahhoz az úrhoz ment. De találtattak a monorai határban a pretoriánus Cohorsoknak zászló jeleik is rézből, mégpedig annak nem alávaló darabjai, a légiós sasok formájára készítve. Utánuk adván magamat, többeket is kaptam. Azok között volt egy réz bajvívó, melyet Szendrei úrnak* 69 adtam; ismét egy római Equest (lovas) márvány táblán, melynek széle egy-egy arasz volt; a szíjak mint kétfelől lefüggtek a lóról a régi római szokás szerint azért, hogy a lóra akármelyik oldalról könnyen felülhessenek és leszállhassanak róla. - Kaptam Szászsebesről egy igen szép metszésű római követ is, mely egy régi falban találtatott. A kő, amelyben volt, kétségkívül Appulumból vagy Ulpia Trajanából vitetett oda. Adtam Köleséri úrnak. Hogy az úgy nevezett csonka Meromiumról70 semmit ne szóljak, mely iszonyú nagyságú, s melyet a szászsebesi régi tanácsházánál lehet látni, s mely eddig a tudós világ előtt, minden hazánk régiségeit szerető tudósok előtt ismeretlen; kik ebből az álló képből nem tudom mit formáltak. Nem hallgatom el azt a koporsó írást sem, mely Szászsebesen a Konrád Ház71 72 aljában egy régi római koporsón vagy vedren látszik, melyet sem Gruterus, sem mások, kik ezekről írtak, nem ismertek.”12 Az ókor iránt megélénkülő érdeklődéssel párhuzamosan a reneszánsz időszakától számos európai országban fellendült az antik pénzek, feliratos kövek, szobrok és töredékek leírása és gyűjtése. Az antikvitás iránti erőteljes, a 16-18. századi kultúra számos területét átható vonzódás egy sajátos szellemi klímát hozott létre Európában.73 Kialakult egy mind származása, mind foglalkozása szerint heterogén, nemzetközi társaság, amelynek tagjai között az antik mester volt. Trausch, vol. II, pp. 376-377. Samuel Lutsch 1716-ban Weidenfelderrel egy időben tanult a wittenbergi egyetemen. 69 Azonosítatlan személy. 70 Az emléknek a 19. század második felében már nem volt nyoma, s a városban lakók sem tudtak róla. Trausch, vol. III, 483. 71 A 16. században épült ún. Heitz-Konrad ház ma is áll Szászsebesen. 72 Aranka 1796, 134-136. 73 E.g.: F. Haskell and N. Penny, Taste and the Antique. The Lure of Classical Sculpture, 1500-1900 (New Haven, 1981); F. Haskell, History and Its Images. Art and the Interpretation of the Past (New York, 1993); V Heenes, Antike in Bildern. Illustrationen in antiquarischen Werken des 16. und 17. Jahrhunderts [Stendaler Winckelmann-Forschungen. Band 1] (Stendal, 2003); D. Graepler and J. Migl (eds.), Das Studium des schönen Altertums. Christian Gottlob Heyne und die Entstehung der klassischen Archäologie. Ausstellung in der Paulinerkirche Göttingen (Göttingen, 2007); E A. Miller and F. Louis (eds.), Antiquarianism and Intellectual Life in Europe and China, 1500 - 1800 (Michigan, 2012).
