Századok – 2013

MŰHELY - Papp Júlia: Régiség- és ritkasággyűjtés a 18. századi Erdélyben. Laurentius Weidenfelder szász evangélikus lelkész gyűjtői kapcsolati hálója V/1269

1274

PAPP JULIA

A társaság a ritka, régi könyvek összegyűjtése, illetve az addig kiadatlan erdélyi emlékiratok és történeti munkák kéziratainak közzététele mellett figyelmet fordított az ókori és középkori régiségekre, régi pénzekre is. Az egyesület tevékenységét bemutató 1796-os kiadványnak a „Hazaismeretet illető cikkelyei”-ben erdélyi ókori, illetve „Magyarok idejebeli” régiségekről, építészeti és művészeti emlékekről is olvashatunk.28 Aranka közreadta Laurentius Weidenfelder (1693. január 13.-1755. augusztus 28.) szász evangélikus lelkész29 két latin nyelvű levelének magyar fordítását is, melyekben a levélíró régiségekről és természeti ritkaságokról ejt szót.30

Laurentius Weidenfelder Kisdisznódon született, apja szintén lelkész volt. Előtanulmányait 1712-tól Nagyszebenben végezte, majd 1716. október 20-tól a wittenbergi, 1718. július 3-tól pedig a hallei egyetemen teológiát tanult, utóbbiban — mint az egyetem matrikulájának megjegyzés rovatában olvasható — gratis, vagyis tandíjmentesen.31 1718 nyarától egyetemi tanulmányai mellett a neves német pietista pedagógus, August Hermann Francke (1663-1727) hallei tanintézetében dolgozott nevelőként. 1718. június 24-én kelt levelében arra kérte Franckét, hogy biztosítson számára állást a Pädagogiumban. Abból, hogy két héttel későbbi levelében a második apjaként említett Franckénak az ún. Waisenhaus latin iskolájában kapott tanári állást köszönte meg, arra következtethetünk, hogy végül nem a jómódú polgári és nemesifjak számára alapított iskolában sikerült elhelyezkednie, hanem az eredetileg árvaházként működő, de később tehetősebb szülők gyermekeit is nevelő intézményben. Weidenfelder házitanítóságot is vállalt, Johann Philipp Gottschalck ugyanis 1719. március 28- án írt levelében javaslatot tett Franckének, hogy ki legyen Weidenfelder utódjaként a Waisenhausban tanuló két fia házitanítója.32 Bár egy 1935-ös tanulmány szerzője Weidenfelder Lórántról ír, minden bizonnyal Laurentius Weidenfelderrel kapcsolatos az a forrásmegjelölés nélkül megjelent adat, mely szerint erdélyi fiatal lelkészként felzúdulást keltett a pietisták által hangoztatott „újjászületettek” megkülönböztetésével és a nem a pietista jámborság elvei szerint élő papság megtámadásával.33

Erdélybe visszatérve Weidenfelder Szászsebesen diakónus, majd iskolaigazgató lett. Itt nemcsak a polgárházak és az evangélikus templom falába beépített antik kövek feliratai keltették fel érdeklődését, hanem a templomban

28 Aranka 1796, 126-157, 267-272.

29 Seivert 1785, 481^185.; CIL III, 158.; C. W. Wurzbach, Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, vol. 53, (Wien, 1886), 254-255.; Trausch, vol. Ill, 480-484.; Trausch, vol. IY 492.; Bodor 1995, 70.; Jakó 2012, 130.

30 Aranka 1796, 134-136.

31 M. Szabó and L. Szögi, Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701- 1849 (Marosvásárhely, 1998), 500.; A. Tar, Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1694-1789 (Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen 1694-1789) (Budapest, 2004), 132, 305.

32 Franckesche Stiftungen zu Halle. Studienzentrum August Hermann Francke - Archiv und Bibliothek. Datenbank zu den Einzelhandschriften in den historischen Archivabteilungen. http://www.francke-halle.de/main/index2.php?cf=3_l_3. Stab/F 27/4 : 31; Stab/F 27/4 : 32; AFSt/H C 39 : 10. Vö.: Zs. Font, Erdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásában (Szeged, 2001), 196.

33 B. Szent-Iványi, ’A pietizmus Magyarországon’, Századok 59 (1935) no. 9-10. 423.