Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Gaucsík István: A cseh szövetkezetek fejlődése (1867-1918) V/1255

1264

GAUCSIK ISTVÁN

A 19. század végére a cseh tartományok hitelintézeti struktúrája, nem utolsó sorban a gyorsan kiépülő hitelszövetkezeteknek köszönhetően jelentősen differenciálódott. Az ún. popular banking33 csehországi hálózatát különféle jogállású, szervezeti felépítésű, hitelközvetítő és gazdasági irányultságú intézetek alkották. Ezek két meghatározó csoportba sorolhatók: a szövetkezetibe és a közhasznú jeliegűbe (vérejnoprávne penazné ústavy). Az első csoportban találhatjuk a vidéki hitelszövetkezeteket (Raiffeisen-féle, kampelicka), a kereskedőknek és kisiparosoknak hiteleket nyújtó szövetkezeteket (Schulze-Delitzsch-féle, obcanské zálozny). A másik csoportot specifikus, a cseh koronatartományok közigazgatási szerveihez kapcsolódó intézmények alkották, a takarékpénztárak (sporitelna) és a járási gazdasági zálogintézetek (okresní zálo ny hospodárske). Ezeket a hitelszervezeteket községek és közigazgatási egységek szervei (járások, tartomány) hozhatták létre.34

A csehországi szövetkezetek fejlődésének új szakasza a szövetkezeti központok kiépüléséhez köthető. Ezek a szervezetek etnikai alapon szerveződtek. 1893 és 1909 között a cseh tartományokban összesen nyolc jött létre, az ügyviteli nyelv szerint három német és öt cseh. Adminisztratív, pénzügyi, szövetkezet- és szociálpolitikai feladatokat teljesítettek és hathatósan generálták az új szövetkezetalapításokat. Az új szövetkezetek indulását szakmai tanácsadással támogatták, a könyvelést és az ügyvitelt hivatalnokaikkal ellenőriztették, hogy a tagszövetkezetek likviditása és életképessége ne forogjon veszélyben. Fontos szereppel bírt a központok pénzügyi és hitelezői szerepköre. A szövetkezetek a pénzfeleslegeiket a központnál helyezték el és szükség esetén a központtól anyagi segítséget is kaptak. A kötelező revíziót Ausztriában 1903-ban vezették be, azonban a szövetkezetek számára a kötelező tagságot nem írták elő.35 Csehországban a központok nemzetiségi elkülönülése mellett, melyet az osztrák jogrend lehetővé tett és tolerált, az ideológiai-politikai szempontú „osztódás” is megjelent. A cseh szövetkezeti központok, a 20. század elején a cseh politikai palettán egymásnak konkuráló agrárpárti (Ústrední jednota hospodárskych druzstev), néppárti katolikus (Svaz hospodárskych druzstev)36 és szociáldemokrata (Ústrední svaz ceskych hospodárskych spolocenstev) befolyás alá kerültek.37

33 Cseh megfelelője lidové penéznictví, szlovák kifejezése Tüdővé penazníctvo.

34 Ubiria, M. - Kadlec, V. - Matas, J. : Penézní a úvérová soustava CSR za kapitalizmu. Státní nakladatelství politickej literatúry, Praha 1958, 54-58.

35 Az 1903-as ausztriai szabályozás (1903. június 13. 133. számú törvény és az 1903. június 24. 134. számú végrehajtó rendelet), mely a szövetkezetek számára előírta a kötelező, legalább minden második évben megejtett revíziót, nem tartalmazta a kötelező tagság elvét. A központokba nem szervezett szövetkezetek számára a kereskedelmi bíróság jelölte ki az ellenőrt. Ladislav Feierabend, a két világháború közötti cseh szövetkezeti élet egyik legbefolyásosabb alakja szerint, az államfordulat előtti szövetkezeti központoknak a hírnevükre vigyázniuk kellett, hogy a vidéki szövetkezetek támogatását (és tőkéiket) elnyerjék és megtartsák. Ladislav Feierabend-, Zemédélské druzstevnictví v Ceskoslovensku do roku 1952. Stehlík, Volary 2007, 34, 35-36. Eredetileg angolul jelent meg. Uő Agricultural Cooperatives in Czechoslovakia. Mid-European Studies Center, New York 1952.

36 Bohumil Stasek: Ceskoslovenská strana lidová ve své práci a úkolech. Nákladem Ústredního sekretariátu Ceskoslovenská strany bdové v Cechách, Praha 1937. 119.

37 Milos Trapl: Druzstevnictví ceskoslovenská strany bdové. In: Osudy zemédélského druzstevnictví ve 20. století. Studie Slováckeho múzea. Szerk. Rasticová, Blanka. 7. (2002) 73. Ivan Jakubec: