Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Gaucsík István: A cseh szövetkezetek fejlődése (1867-1918) V/1255

A 19. század 80-as évei a cseh agrártársadalom rendi-politikai öntudatosodásának az évei is. A mezőgazdasági termelés modernizációjának és a nemzetközi piac újraformálódásának eredményeképpen jelentkező agrárválságra megszületett a cseh gazdasági nacionalizmus válasza is: sorra jöttek létre a szakmai, gazdasági és politikai egyesületek, valamint a cseh parasztságot mobilizálni hivatott politikai pártok (ifjúcsehek, agrárok) és azok holdudvarába tartozó szervezetek.6 A két irányzat közös jellemzője volt, hogy az államjogi és nemzetiségi (nyelvi) jellegű kérdésekre összpontosítottak, ellenben a mezőgazdasági programadásuk, a földművespolitika víziója késett. Az ifjúcsehek és az agrárok politikai programjainak megújítására és szervezeti változásokra, nem utolsó sorban a tömegpártként szerveződő szociáldemokraták befolyásának erősödése miatt a 19. és 20. század fordulóján került sor.7

Az agrárprogramokról folytatott, folyamatosan változó és számos belső ellentéteket generáló viták, az állami szerepvállalás módjairól, általában az állam gazdasági szerepéről, a mezőgazdaság pénzügyi támogatásának kombinációiról és a hatékony önsegély lehetőségeiről szóltak. Az utóbbi esetében, a saját erőre való támaszkodás alatt a gazdálkodás minőségének fejlesztését és az érdekvédelmet értették. Az ifjúcseh nemzetgazdászok a szociális reformokat, decentralizációt és az állami intervencionalizmust a parasztság felülről történő gazdasági megszervezésével javasolták összekapcsolni. Ehhez még a mezőgazdasági szervezetekbe való kötelező belépést is járható útnak tartották, azzal az érvvel, hogy a cseh gazdasági egyesületek a parasztságnak csak töredékét voltak képesek megszervezni. Ebben az összefüggésben a konkrét gazdasági céloknak politikai és társadalomszervező vetületei is voltak: az akkor még inkább apolitikus népi tömegek meggyőzése és megnyerése, a földbirtokállomány cseh kezekbe való juttatása, a paraszti és mezőgazdasági munkásrétegek szociális helyzetének javítása, műveltségük emelése és nemzeti öntudatuk megszilárdítása.8

Az ifjúcsehekkel történt szakítás után 1899-ben alakult agrárpárt, amely a cseh földművesek egyesületének szervezeti kereteire támaszkodott, választói felé radikálisabb üzenetet fogalmazott meg. Az agrártársadalom új felépítésének, egyfajta rendi-nemzeti újjászületésének és az agrárdemokrácia beteljesedésének mitizált elemekkel is tarkított univerzumát kínálta. A földműves szerveződések potenciálját és az agrárideológia szervező erejét kívánták felhasználni a politikában, gazdaságban, szociális életben, művelődésben.9

A CSEH SZÖVETKEZETEK FEJLŐDÉSE ... (1867-1918) 1257

6 Eduard Kubü: Wirtschaftsnazionalismus in Parteiprogrammen der böhmischen Länder und der ersten Tschechoslowakischen Republik. In: Pogány Ágnes - Eduard Kubü - Jan Kofrnan: Für eine nationale Wirtschaft. Ungarn, die Tschechoslowakei und Polen vom Ausgang des 19. Jahrhunderts bis zum Zweiten Weltkrieg. Berliner Wissenschaftsverlag, Berlin 2006, 73-105.

7 Vladimír Dostál: Agrárna strana. Její rozmach a zánik. Atlantis, Brno 1998, 9-36.

8 Lubos Velek: Liberalismus, svépomoc a státní intervence mladocechű na pfelomu 19. a 20. století. In: Osudy zemédélského druzstevnictví ve 20. století. Studie Slováckeho múzea. Szerk. Rasticová, Blanka. 7. (2002) 57-66.

9 Velek, L. \ Sdruzení ceskych zemédélcú a Národní strana svobodomyselná 1896-1899. In: Politická a stavovská zemédélská hnutí ve 20. století. Studie Slováckeho múzea. Szerk. Rasticová, Blanka. 5. (2000) 123-134. Josef Harna: Agrárai stana v Republice ceskoslovenské a prístupy k realizaci jejího stavovského programú. Uo. 37-38, 45. (10. jegyzet). Jaroslau Cmejrek: Agrárai osvéta