Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1242 DEMMEL JÓZSEF Abban is messze kiemelkedett a század hasonló eseményeinek sorából, hogy valóban komoly tömegeket vonzott, még ha a legújabb szlovák szakirodalom általában túl is becsüli a jelenlévők számát, amikor öt vagy akár hatezer fős tömeget emleget.106 Ez ugyanis nehezen elképzelhető: az alig ezer lakossal bíró városban ennyi ember el sem fért volna,107 sem szálláshely, sem vendéglő, sem tanácskozási hely nem lett volna megfelelő.108 A gyűlés első napjának reggelén, kilenc óra tájban Andrej Kossá, a turócszentmártoni városbíró köszöntötte a megjelenteket, majd Ján Francisci elnökké választása után megkezdődött a tényleges tárgyalás az evangélikus templom előtti hársfák árnyékában. Ahogy már említettük, a gyűlés tárgya nem általánosságban a szlovák nemzeti kérések megfogalmazása, hanem a Daxner által összeállított, a május elejei turócszentmártoni összejövetelen pedig tovább modifikált alapszöveg megvitatása volt. Voltak ugyan felszólalók, akik alternatív szövegek elfogadását javasolták, de ezek erőtlen kísérletek voltak - valójában a két tárgyalási nap döntő része Daxner írásának megvitatásáról szólt. A legfontosabb vita egyértelműen Daxner szövegének azon pontja körül csúcsosodott ki, amelyben a szerző egy önálló szlovák közigazgatási egység létrehozását indítványozta. Az első vitanap felszólalói szinte kivétel nélkül e kérdésben fejtették ki álláspontjukat, amely Daxner eredeti megfogalmazásában így hangzott: „Mivel azonban minden, mi az anyagi világban létezik, csak bizonyos térben és időben létezhetik, ez oknál fogva szükséges, hogy nemzetünk in-Bobák. Martin, 2002. 36-^18. Szarka László'. Szlovák nemzeti fejlődés-magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Pozsony, 1999. 51. Szimbolikus jelentőséget tulajdoníthatunk például annak, hogy az első szlovák politikai pártot, a Slovenská národná strana-t (Szlovák Nemzeti Párt) épp Turócszentmártonban, a memorandum-gyűlés tizedik évfordulóján alakították meg. A memorandum szövegének elemzését legutóbb Karol Holly végezte el egy kiváló tanulmányban. Karol Holly: Memorandum národa slovenského ako historiograficky pramen. In: Studia academica slovaca 40. Prednásky XLVII. letnej skoly slovenského jazyka a kultúry. Bratislava, 2011. 106 Dusán Kovác: Szlovákia története. Pozsony, 2011. 141. El kell azonban mondani, hogy a korabeli (Justhék környezetéből származó) magyar híradások is két-háromezer fős tömegről számolnak be. Sürgöny, 1861. június 13. 134. sz. 107 Hiszen később, 1869-ben egy század odavezényelt katona városi elszállásolása is komoly gondokat okozott. Vö. Pestbudínske Vedomosti, 1869. január 30. 9. sz. 1869. február 13. 13. sz. 1869. március 27. 25. sz. Képviselőházi napló, 1869. április 22-június 14. I. Pest, 1869. 83-85. 108 Alighanem inkább Vájlok Sándor számítása áll közelebb a valósághoz, aki ötszáz és hétszáz közé teszi a résztvevők számát. (Vájlok Sándor: A túrócszentmártoni szlovák memorandum. Három tanulmány. H. n. 1941. 16-17.) Ennyien lehettek legfeljebb, akik aktívem végigkövették a tanácskozást az első napon, ugyanis délután eleredt az eső, és a gyűlés a főispán által felajánlott megyeháza tanácskozási terme helyett azért választotta a mintegy hétszáz fő befogadására alkalmas templomot, mert ott jobban elfértek a gyűlés résztvevői. Az is inkább az ezer fő alatti létszámra utal, hogy a jelenléti ívet összesen 194-en írták alá. Meglehetősen valószínűtlen, hogy tömegesen lettek volna olyanok, akiket érdekeltek a gyűlés eseményei vállalták a többnapos ott-tartózkodás költségeit és az esetleges hosszú utat, de nem tartották szükségesnek, hogy részvételükről nyomot hagyjanak az utókor számára. Turócszentmártonnak és környékének a lakossága jelenthette tehát azt a tömeget, amely nem szerepel az íveken, de ellátogatott az evangélikus templom előtti téren zajló tárgyalásokra, (legalábbis az első napra, mivel a másnapi szónokok is utaltak rá, hogy az előző nap látott nép már nem jelent meg) de ez a jegyzőkönyvben szereplő nagyvonalú megállapítással szemben nem több ezer, legfeljebb néhány száz főt jelenthetett (hiszen 1848-ban az egész megye hadra fogható felnőtt férfilakossága volt ötezer fő, és szinte kizárt, hogy a nyári munkák idején a nép a távolabbi falvakból is elzarándokolt volna a központba).
