Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221

A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN

1241

memorandum-tárgyalásokon.98 A 20. század egyik legjobb szlovák történésze, Frantisek Bokes szerint „Justhban a szlovákok alaptalanul látták jó barátjukat és tanácsosukat, habár ő a valóságban Magyarország azon uralkodó rétegéből való volt, amelynek leginkább fontos volt, hogy a hasonló kívánságok [...] soha ne válhassanak valóra.”99 Vladimír Minác, a Matica slovenská elnöke 1986-ban, a memorandum 125. évfordulójára rendezett tudományos konferencián maró iróniával úgy fogalmazott, hogy Justh és Révay „történelmi bárói könnyei100 azért gurultak a mentéjükre, hogy dokumentálják [...] szlovák-nemesi ébredésüket”, és hogy ez által „az ölükbe hulljon” a memorandumban kérelmezett szlovák közigazgatási egység feletti hatalom.101 Július Vanovic irodalomtörténész Justhék turócszentmártoni szereplését a memorandum-tárgyalások legszuggesztívabb mítoszaként jellemezte, és ironikusan hozzátette, hogy ugyan tényleg létezett szlovák nemesség - de csak tíz napig, a memorandumgyűlés kezdetétől addig, amíg Justhék vissza nem mondták a követségre vonatkozó felkérést.102

Mindez azt jelenti, hogy Justh József memorandum-tárgyalásokon játszott szerepe mindmáig homályban maradt, hiszen tevékenységét szinte kizárólag a vele a memorandum után szembekerülő szlovák mozgalomhoz kötődő forrásokon keresztül értelmezték, nem pedig 1861. június 6-7-én ténylegesen elmondott beszédei alapján. Justh beszédeinek részletes elemzése és a memorandumhoz kapcsolódó források újfajta olvasata nyomán azonban egy, a fent bemutatottnál jóval bonyolultabb, s azzal sokszor ellentétes Justh-kép bontakozik ki. Ez által nem csak Justh ellentmondásosnak tűnő szerepét érthetjük meg, de a memorandum történetének eddigi értelmezéseit is több ponton felülírhatjuk.

„1861. június 6-a és 7-e és Szentmárton városkája tündökölni fog a szlovák nemzet históriájában. E napokkal új epocha nyílt egész Magyarország számára, és e városka, [...] Szlovákia szívévé vált” - írta lelkesen a szlovák költő, Ján Botto.103 Valóban, a turócszentmártoni szlovák nemzetgyűléshez még csak hasonló esemény sem történt az 1918 előtti Magyarországon: a szlovák nemzeti értelmiség szinte valamennyi fontos képviselője,104 valamennyi politikai irányzat, erőcsoport és generáció képviselője aktívan részt vett a gyűlésen, amelynek eredménye egy fél évszázadon keresztül, gyakorlatilag az első világháború végéig alapvető módon határozta meg a szlovák politikát.105

98 Jozef Skultéty: Prvé shromazdenia národné v Turcianskom Sv. Martine. V Turcianskom Sv. Martine, 1924. 33.

99 Frantisek Bokes: Pokusy o slovensko-madarské vyrovnanie r. 1861-1868. Martin, 1941. 32.

100 Révay Simon, Justh sógora valóban elérzékenyült a gyűlésen, az 1861-ben a szemében csillogó könnyeket Pavol Mudron még 1865-ben, Révay főispáni beiktatása alkalmával is emlegette. Pestbudínske vedomosti 1865. november 14. 65. sz.

101 Vladimír Minác-. Uvod. In: Z pramenov národa. Na pamiatku stodvadsiateho piateho vyrocia vzniku Memoranda slovenského národa z roku 1861. Zost.: Michal Éliás. Martin, 1988. 15.

102 Július Vanovic: Druhá kniha o starom Martine. (1861-1875). Martin, 1993. 18.

103 Botto, J: Listy i. m. 157.

104 A korábbi meghatározó figurák közül egyedül Michal Miloslav Hodzát hiányolták a jelenlévők.

105 Milan Podrimavsky: Státoprávny vyznam Memoranda národa slovenského a jeho premenutie do programú slovenskej politiky pred prvou svetovou vojnou (1900-1914). In: Na ceste k státnej samostatnosti. (Na pamiatku 140. vyrocia Memoranda národa slovenského) Szerk. Ján