Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
megválasztott, jelentős részben magyarul rosszul tudó, szlovák anyanyelvű tagokból álló megyei bizottmányt hívták újra össze, ismét felmerült 1848 tavaszának legnagyobb turóci dilemmája, a hivatalos nyelv kérdése. Turóc vezetői, szemben 1848-cal, amikor e kérés miatt „tót agitátoroknak”88 nyilvánították e csoportot, 1861-ben „követelésüket a municipiális élet terén jogosnak” ismerték el.89 A gyűlés hangulatára jellemző volt, hogy az 1848-as szlovák önkéntesek közé beálló Samuel Sipka szlovák nyelvű beszédében nem csak a maga, de egykori társai nevében is hitet tett azok mellett az áprilisi törvények mellett, amelyek ellen 12 évvel korábban fegyvert fogott, és ugyancsak Sipka volt az, aki Eötvös Józsefet és Deák Ferencet a megyei bizottmány tiszteletbeli tagjának javasolta.90 Erre a kis, helyi kiegyezésre tehát elsősorban az országos politikai közeg volt a legnagyobb pozitív hatással, ugyanakkor nyilván praktikus szempontokat is figyelembe vettek. Mivel 1861-ben, szemben 1848-cal, lehetőség volt a magyar mellett más hivatalos nyelvet is választani, magától értetődőnek tűnhetett, hogy azt a nyelvet is a megye tárgyalási nyelvéül válasszák, amelyet minden turóci bizottmányi tag beszélt.91 A Grünwald-féle jelentésíró másik vádpontja, a „pánszlávok” hivatalnokoskodása szintén visszavezethető gyakorlatias okokra, a szerző állításával szemben ugyanis Túróéban valójában rendkívül szűk volt az a kör, amely alkalmas lehetett hivatalnoknak, annyira, hogy még az is előfordult, hogy sokáig nem tudtak bizonyos posztokat betölteni.92 Justhék feltehetően ezért tekintettek el ezen botlástól, mert bár a jelentésíró által kifogásolt személyek ugyan valóban kompromittálódtak 1848-1849-ben, de évtizedes hivatalnoki gyakorlatuk volt, ráadásul 1860-ban nyilvánosan hitet tettek 1848 öröksége mellett, sőt, többségük még turóci nemesi család sarja is volt. A két politikai csoport integrációjának az elősegítését szolgálta a turóci kaszinó is. Bizonyos források szerint Révay főispán vetette fel, hogy „egy közös Cassinót kell alakítanunk, amelyben lesz alkalmunk tót testvéreinkkel gyakrabban összejöhetni.”93 Az 1861 tavaszán megalakított kaszinó elnöke Révay, A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1239 88 Daniel Rapant: Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. I. Slovenská jár 1848. 1/2. Turciansky Sváty Martin, 1937. 189. 89 Tegyük hozzá, a szlovákot sem mindig használták Túróéban, s előfordult, hogy a Pestbudínske vedomosti olvasói panaszkodtak erre. Pestbudínske vedomosti, 1861. április 30. 13. sz 90 Megyei alkotmányos mozgalmak 1860. October 20-tól 1861. april 2-ig, mint a nemzetgyűlés megnyitása napjáig. Pest, 1861. 42^14. 91 Szabad Gy.: Forradalom i. m. 374. Turóc példáját egyedül Liptó és Krassó követte. Turóc e döntésének köszönhető egyébként feltehetően, hogy a horvátországi vármegyék horvát nyelvű üzenetekben üdvözölték a megye ezen lépését. SAB, Turóc megye, alispáni iratok, 1860-1861. 1038. doboz. 2814-2815. 92 Amikor az 1861-es országgyűlés feloszlatása után Révay visszalépett a főispánságtól, Dessewffy Egyed lett Turóc főispáni helytartója. Egyik első feladata volt, hogy a tisztikar megbízhatatlannak ítélt tagjait megbízható helyi hivatalnokokra cserélje, azonban még ezt a részleges átalakítást sem tudta megoldani: sem főjegyzőnek, sem aljegyzőnek alkalmas személyeket nem talált. SAB Turóc megye, főispáni iratok, elnöki, 1861, 1863. 924. doboz. 2327-2328. Gróf Dessewffy Egyed 1861. december. 18-án Pálffy Móricznak. 93 SNA Archív dedicov Simona Révaya st. 64. skat. Záthureczky: Emlékirat.
