Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
122 MOLNÁR JUDIT vállalt a német akciók keretében" — hirtelen eltűnt. Gábor Jánost9 7 már vizsgálati fogságban tartják miattuk.9 8 Krausz a következő hetekben valamivel közlékenyebbé vált Komolyékkal, de továbbra is „heves vita" és „szemrehányások" jellemzték megbeszéléseiket.9 9 Komoly tavasszal még alig találkozott a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselőjével, Bavier-vel. A májusban Budapesten őt felváltó Born neve egyszer sem fordul elő június 25-ig a naplóban. Augusztustól kezdve azonban egyre sűrűbben találkozunk Born nevével, és októbertől gyakorlatilag mindennapossá váltak tárgyalásaik.100 Born augusztus 7-én a Zsidó Tanácsra 101 hivatkozva sürgősen pénzt kért svájci feletteseitől.10 2 Tudjuk azt, hogy Saly Mayer, a Joint svájci képviselője már július első napjaiban felkereste Jean de Schwarzenberget — aki az NVK genfi központjában a zsidók anyagi támogatásáért volt felelős —, hogy az NVK-n keresztül szeretnének pénzt küldeni a magyar zsidók segítésére.103 Schwarzenberg ekkor még úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a pénz küldése komoly nehézségekbe ütközik. Augusztus második felében változott a helyzet. Kasztner augusztus 18-án, az első Mayer-Becher találkozót104 megelőzően néhány nappal 97 Gábor János, a Pesti Izraelita Hitközség egyik ügyvédje volt az összekötő a Zsidó Tanács és az Eichmann-kommandó között. 98 Freudeger szökését Braham épp csak megemlíti, Braham: A népirtás politikája, 869, 1108; Cohen egyáltalán nem foglalkozik az esettel. Freudiger 1944 őszén Bukarestben készült visszaemlékezésében nem tesz említést elutazásának körülményeiről (A visszaemlékezés szövegét lásd: Schmidt: Kollaboráció vagy kooperáció? 248-320.). 1954-ben a Grünwald-Kasztner perben erről ennyit mond: „Ekkor már nem volt mit tennem Budapesten és ezért használtam ki a lehetőséget, hogy Romániába meneküljek." Idézi: Üj Kelet, 1954. augusztus 12. 12. Stern kifejezetten azt a következtetést vonta le, hogy először Gábort, majd augusztus 17-én őt, Wilhelmet és Petőt ezért tartották fogva. (Versenyfutás az idővel. In: Schmidt: Kollaboráció vagy kooperáció? 91-92.) Munkácsi is erre a következtetésre jutott: Munkácsi: Hogyan történt, 215., 218-219. Lévai átveszi Sternék érveit, kiegészítve azzal, hogy a zsidók körében érthető okból fokozódott a pánik, mert sokan attól tartottak, hogy a három vezető letartóztatása a deportálás újraindítását jelenti. Lévai: Fekete könyv, 204-205. Salamon Mihály saját magát és Krauszt meg sem említve úgy ítéli meg Freudigerék elutazását, hogy „tudva Freudigernek a Wislicenyvel való összeköttetéseiről, a pestiek előtt biztosnak látszott, hogy Wisliceny a deportálás elől tanácsolta el Freudigeréket". Salamon Mihály: „Keresztény" voltam Európában. Pesti riportregény a nyilas időkből. Tel Aviv, „Népünk" Kiadó [1955] 104. Kasztner jelentésében olvashatunk legrészletesebben a román útlevelek ügyéről. Szerinte 250 útlevelet adott ki a román kormány, és Tatotescu 50-et hozott magával erdélyi magyar zsidóknak egy levél kíséretében, amelyben a feladók dr. Fildermann és dr. Marton Ernő öt főt bíztak meg az útlevelek elosztásával: Sternt, Freudigert, Komolyt, Kasztnert és Krauszt. Kasztner: Bericht, 94. Egyébként az elutazottak száma az egyes munkákban más és más: 30, 50, 70, 72 fő. 99 Schmidt: Kollaboráció vagy kooperáció? 131., 158., 184., 205. 100 Ariah Ben-Tov úgy írta meg könyvét a Nemzetközi Vöröskereszt magyar zsidóság érdekében tett tevékenységéről a második világháborúban és benne Born működéséről, hogy Komoly neve mindössze két lapon szerepel (193, 211.). Holott Born nagyon sok esetben tőle és munkatársaitól tudta, hogy konkrétan kiknek az érdekében milyen lépéseket is kell tennie. Ariah Ben-Tov: Holocaust. A Nemzetközi Vöröskereszt és a magyar zsidóság a második világháború alatt. Budapest, Dunakönyv Kiadó, 1992. (továbbiakban: Ben-Tov: Holocaust). 101 Born a Zsidó Tanács alatt három embert ért: Stern, Wilhelm és Komoly. 102 Ben-Tov: Holocaust, 146. 103 Uo. 145. Mayer Sternnel és a Vaada vezetőivel is rendszeresen levelezett, táviratot váltott. Valószínűleg az ő kérésük hatására kereste föl az NVK Genfi képviselőit. 104 1944. augusztus 21-én egy Svájcot és a Harmadik Birodalmat összekötő határhídon kezdődött meg a fordulatos tárgyalássorozat, amely egészen 1945 februárjáig húzódott. A tárgyalások lé-
