Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK POLITIKAI ELIT 1860-1861-BEN 1227 Másutt ugyanő állítólag azt mondta, hogy „ő szerencsésnek érzi magát Pestre mehetni, és hogy oda fog menni s nemzetisége sorsát az országgyűlés kezeibe egész bizalommal letenni, ha tudná is, hogy mindjárt felakasztják.”28 A minden korábbinál és minden későbbinél nagyobb nyitottság a másik irányában tehát kölcsönös volt, amire még az is jó példa, hogy míg az 1848-as forradalmat követő első népképviseleti választásokon a szlovák nemzeti mozgalom tagjai közül egyedül a biccsei katolikus pap, Eugen Gerometta tett kísérletet képviselői hely megszerzésére,29 addig az 1861 tavaszán megtartott választásokon több, mint harmincán léptek fel jelöltként közülük, köztük például Húrban, vagy a harcokban szintén részt vállaló Ján Francisci, Viliam Pauliny-Tóth vagy épp Stefan Marko Daxner.30 Ez az aktivitás ugyanis egyértelműen jelezte, hogy a szlovák nemzeti mozgalom elfogadta a fennálló magyar politikai kereteket, és nem külső hatalom katonai-politikai segítségével, hanem az országon belüli politikai tevékenységgel szeretné javítani pozícióit. Ismert, hogy a magyar politikai elit, azaz a pesti országgyűlésbe megválasztott képviselői kar nem volt egységes: egyrészt a Teleki László által vezetett Határozati párt, másrészt a Deák által vezetett Felirati párt táborába tömörült (ez utóbbihoz csatlakozott Justh József is). A két párt elnevezése arra a formai különbségre utalt, ahogy a királynak küldendő országgyűlési üzenetet elképzelték: Deák és követői hajlandóak voltak az egyébként nem legitim módon hatalomra került királyhoz a hagyományos formában, feliratban folyamodni, míg Teleki csoportja határozatban közölte volna döntéseit. A formai jegyek mögött persze mély különbségek húzódtak: az 1848-as gazdasági-társadalmi átalakulást Deákék a követelések maximumának, Telekiék viszont csupán kiindulópontjának tekintették. Ugyan mindkét fél abból indult ki, hogy Magyarország nem képes teljesen önállóan polgárosodni, de míg Deákék úgy vélték, a probléma orvoslásához a Habsburg Birodalom védőernyője elegendő, addig Telekiék Ausztria gyengesége mellett érveltek.31 Számunkra itt elsősorban a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos álláspontjuk érdekes. A Felirati párt két legfontosabb nemzetiségpolitikai gondolkodója Kemény Zsigmond és Eötvös József volt. Utóbbit gyakran ábrázolta úgy a magyar történetírás, mint aki ebben a tekintetben szakértelmével és toleranciájával kimagaslott a kortárs politikai elitből,32 újabb kutatásokból azonban tudjuk, hogy Eötvös koncepciója 1861-ben lényegét tekintve nem tért el a magyar liberális elit álláspontjától. Sőt, valójában a Felirati Párt egységes nemzetiségpolitikai koncepcióját ő dolgozta ki (Kemény Zsigmonddal együtt), ami alapján pedig a párt első számú fórumának tekinthető Pesti Naplóban Lukács Móric 28 Sürgöny, 1861. június 13. 134. szám. 29 Demmel József: Egy szlovák képviselőjelölt 1848-ban. Működőképes politikai alternatíva? In: Uő: „... egész Szlovákia elfért egy tutajon...” Tanulmányok a 19. századi Magyarország szlovák történelméről. Pozsony, 2009. 90-114. 30 Slávik, MNárodovci i. m. 338. 31 Erről bővebben: Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján. 1860-1861. Bp. 1967. Szabad György: Miért halt meg Teleki László? Bp. 1985. 32 Tevesz L.: A liberális elit i. m. 46-47.
