Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Demmel József: "Magyarország fölvidéke Magyarország szívéhez még jobban csatolva lesz". A magyar politikai elit, a szlovák politikai gondolkodók és a szlovák-magyar viszony 1860-1861-ben V/1221
1224 DEMMEL JÓZSEF társak hasonlóan elkötelezett szlovákként ismertek14) a Justh kastélyba nevelőnek.15 Azt is tudjuk, hogy Justh elégedett lehetett a Grossmann által végzett munkával, mivel 1846 novemberében beajánlotta a besztercebányai evangélikus gimnáziumba, tanárnak.16 Az, hogy Justhot nem érdekelte az egyébként valóban politikai pályára szánt fiait nevelő Grossmann és Mudron „pánszlávizmusa”, azt jelzi, hogy magyar kortársaihoz képest valóban másként, kevésbé a végletekben gondolkodhatott Stúr és Húrban mozgalmáról. Hiszen az, hogy egy nemzetileg elkötelezett szlovák fiatal jelentkezik nála nevelőként, a korabeli evangélikus iskolai és társadalmi hálózatok sajátosságaiból és hagyományaiból következett,17 de az, hogy ez számára — állítólag — nem jelentett problémát, hogy nem érezte veszélyben ettől fiai alakuló világképét és későbbi politikai jövőjét, az már feltehetően kivételes reakció volt. Ha a Justh által elsajátított első nyelvet, „anyanyelvét” szeretnénk meghatározni, az őt szintén személyesen ismerő turóci hivatalnokhoz, Ambro Pietorhoz fordulhatunk. Pietor18 híres Nápor - Odpor című munkájában azt írta, hogy Justh „fiatalon nem is tudott magyarul és úgy tanult meg később.”19 Pietornak ezt a magyarosítás kibontakozásáról szóló, alapvetően agitációs jellegű röpiratát persze aligha lehet önmagában hiteles forrásnak tekinteni, állítását ez esetben azonban több más forrás is alátámasztja. Ilyen például a Jozef Miloslav Húrban által írt Stúr-életrajzban az a gondolatmenet, ahol Húrban a szlovák szónokokról beszélt, és élesen szembeállította az új, Stúr-féle irodalmi nyelvet elutasító, a korábbi évszázadokban is használt szlovakizált cseh liturgikus nyelv mellett küzdő evangélikus lelkészek, tanárok szónoki képességeit a szlovák anyanyelvű nemesség rétoraival. „Amikor nyilvános találkozókra került sor, — írta Húrban — a cseh-szlovák nyelven régóta szónoklók, akik éveken és éveken keresztül tanulták a cseh grammatikát, és hivatali tevékenységük során is állandóan gyakorolták, tátott szájjal hallgatták a turóci, árvái, liptói nemességet, ahogy ez szívhez szólóan beszélt [...] pedig nyelvtankönyvről még csak nem is hallott. Ok a nyelvet szépajkú anyáiktól tanulták, tőlük és a népüktől, amelytől akkor még nem választotta el őket a magyar sovinizmus. Minden idősebb emlékszik még a szép beszédű Justh Józsefre, Szentiványi 14 Húrban, J. MStúr i. m. 51., 56. 15 BLS ni. 234. 16 Archív literatúry a umenia, Slovenská národná kniznica (a továbbiakban ALU SNK) Sign.: A 525. Huszágh Dániel Justh Józsefnek 1846. november 30-án. Grossmann egyébként nyugdíjazásáig maradt a posztján. 17 Például a nógrádi nemesi ellenzék vezéralakjánál, Prónay Jánosnál volt nevelő Karol Kuzmány, majd rövid ideig maga Stúr is. Erről, ill. magáról a rendszerről, az evangélikus diákok nevelősködéséről bővebben lásd Demmel József: A szlovák nemzet születése. Ludovít Stúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon. Pozsony, 2011. 92-107. Ludovít Stúr: A szlávok és a jövő világa. Válogatott írások. Szerk.: Demmel József. Pozsony, 2012. 473-474. Stúr Karol Boleslav Storchnak 1837. szeptember 18-án. 18 Zdehko Duriska: Genealogie rodu Pietrovcov. Biografické stúdie 32. Martin, 2007. 53-57. 19 Ambro Pietor: Nápor-Odpor. Ako postupovala mad’arisácia v Uhorsku a co s tym súvisi. Turciansky Sv. Martin, Ambro Pietor, 1905. 41.
