Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
116 MOLNÁR JUDIT tassék a Palesztina felé irányuló folyamatos kivándorlás lehetősége a magyar és a szomszéd országokból idemenekült zsidók minél szélesebb rétegei számára."56 Ez a megoldás „nemcsak a zsidóságnak, hanem a magyarságnak is elsőrendű érdeke".5 7 A „magyar vonalon" a memorandummal a cionisták nem érték el céljukat. Tegyük hozzá, a németek nyilvánvalóan nem járultak volna hozzá tömeges méretű kivándorláshoz, és az angol hatóságok sem engedtek volna Magyarországról tömegével (nem hogy százezrével, de még tízezrével sem) zsidókat Palesztinába. Május közepén elkezdődött a deportálás. „Május 16. Kedd [...] Rettentő fáradtság - részben az értesülések miatt (Deport[álásl megindult)."5 8 Komolyék újabb memorandummal próbálkoztak. Ezúttal Kóródy Tibor országgyűlési képviselő „vállalja memorandum eljuttatását Imrédyhez és beszélgetés létrehozását".59 Ez utóbbi memorandumot kutatásaink során nem sikerült még feltárni. Mindössze annyit tudunk róla Komoly naplójából, hogy május 13. és június 9. között többször átdolgozták,6 0 valamint ebbe a memorandumba a Zsidó Tanács részéről és beleszóltak.6 1 Kóródyval több alkalommal is találkoztak a cionisták, de a képviselőnek nem sikerült megszervezni a találkozót Imrédyvel. Komoly tulajdonképpen Imrédy miniszteri kinevezésétől, május 23-tól nem hitt az eredményes tárgyalásban: „Imrédy miniszter lett, nem tudom, van-e még értelme a dolognak."6 2 Mégis elment Rajniss Ferenchez6 3 dr. Nagy Józseffel, a Zsidó Tanács egyik tagjával, és a gazdasági minisztériumba, szintén Nagy doktorral, amikor arról értesült, hogy Imrédy mégis fogadja őket. Rajniss fogadta őket, Imrédy viszont „nem ért rá".6 4 A hivatalos magyar politikai vezetés nem kívánt tárgyalni a zsidókkal a zsidókérdés megoldásáról. Komoly naplójában június 25-én az utolsó bejegyzés így szól: „Listakészítés izgalma."6 5 Komolyék a megszállást követően alig néhány nappal — a „német vonalon" — az Eichmann-kommandó vezetőinek irányába is megtették az első lépéseket.6 6 A cionisták reálisan számot vetettek saját lehetőségeikkel, és a hozzájuk elsősorban a pozsonyi cionistáktól eljutott hírek alapján megpróbáltak Eichmann-nal, illetve volt pozsonyi zsidóügyi szakértőjével, Dieter Wislicenyvel tárgyalni. 1944-ben, sőt még 1946-ban is, amikor Kasztner a jelenté-56 Uo. 64. 57 Uo. 65. 58 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. május 16. 59 Uo. 1944. május 15. 60 Uo. 1944. május 13., 15., 16., június 1., 2., 5., 6., 8. 61 Uo. 1944. június 8. „Hitk[özség]nél a pro memóriám megcsonkították" - írta Komoly. 62 Uo. 1944. május 24. 63 Rajniss Ferenc (1893-1946) újságíró, politikus. 1939-1945 között országgyűlési képviselő, 1940-től a Magyar Megújulás Pártja tagja, 1941-től a szélsőjobboldali Magyar Futár című képes hetilap tulajdonos-főszerkesztője. 1944. október 16-tól Szálasi kormányában vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1946-ban a népbíróság halálra ítélte; kivégezték. 64 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. május 31., június 9., 14., 15. 66 Uo. 1944. június 25. 66 Erről bővebben lásd: Braham, A népirtás politikája, 1023-1058. p. Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Budapest, Osiris K, 2001. 168-222.
