Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 7 Az erdélyi politika átalakulását tehát egyfelől a Nemzeti Munkapárt elsöprő sikere, másfelől az egyre inkább problémaként érzékelt társadalmi folyamatok határozták meg. A kiutat sok politikus a nemzeti egység eszméjére építő, a románok jelentette kihívásra választ adó politikában látta. Az egységet azonban, a lobbicsoportok időszakosan sikeres kialakítása ellenére egyéb tényezők akadályozták. Mindenek előtt az, hogy a Nemzeti Munkapárt győzelme egyúttal a századelő egyik legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb, ugyanakkor azonban a leginkább indulatokat is keltő politikusának, Tisza Istvánnak a visszatérését is jelentette. Tisza nem csak személyében volt megosztó, hanem lényegében egészen 1915-ig az erdélyi politikusokétól gyökeresen eltérő álláspontot képviselt a román nemzeti kérdés kapcsán. Arra törekedett, hogy a szászokkal 1890-ben tető alá hozott, és kisebb megszakításokkal azóta is működő kiegyezés mintájára modus vivendit találjon a román-magyar viszonyban is. Ennek érdekében pedig az engedmények politikáját próbálta meg átültetni a gyakorlatba is, ami ellentétes volt a meghatározó, nem munkapárti erdélyi politikusok felfogásával.16 Mindezek a tényezők két olyan politikai irányzat kialakulását is segítették, melyek a korábbitól eltérő ideológiai keretben próbálták megragadni részben az erdélyi magyarság közösségét, részben ennek viszonyát a románokhoz és a magyar nemzetállamhoz.1 7 Az első irányzat, melyhez a politikusok, mindenek előtt Bethlen István és a később megalakuló Erdélyi Szövetség is sorolható, lényegében a történelmi régió rekonstrukciójára tesznek kísérletet. Ebbe a keretbe illeszthetőek a székelyföldi mozgalmak éppen úgy, mint az 1908-ban alakult Erdélyi Lapok, melynek hasábjain a régió felemelésének, gazdasági-társadalmi átalakulásának kérdéseivel is foglalkoztak. Az Erdélyi Lapok ideológiája arra épült, hogy Erdély Magyarország legmagyarabb része, ennek jegyében pedig a lap kritizálta a központ csekély érdeklődését a specifikusan erdélyi problémák iránt.1 8 A Bethlen képviselte politika pedig mindenek előtt a magyarság megerősítését tűzte ki céljául, szemben a románsággal. A másik irányzat, amely persze nem állt szöges ellentétben az előbbivel, inkább decentralizációs törekvésként jelentkezett.1 9 A Kós Károly szerkesztette Kalotaszeg című lap volt az első fóruma, ennek munkatársai közül kerültek ki később az Erdélyi Szemle szerkesztői is. Kósék éppen úgy a románok térnyerésére és a magyarság társadalmi-gazdasági hátrányaira, elmaradottságára koncentráltak, mint a politikusok. Hasonlóképpen gondolkodtak a központ politikájának hatékonyságáról is. Kós kiemelte, hogy a románokkal, a magyarság természetes ellenségeivel szemben hogy a közjogi és pártpolitikai ellentéteket meg kell haladni. Ezt azonban kiegészítette azzal is, hogy Erdélynek nem csak 16 Bárdi N.: Az erdélyi magyar i. m. 93-94.; Romsics /.: Gróf Bethlen István i. m. 110-115.; Szász Zoltán: Politikai élet és nemzetiségi kérdés a dualizmus korában. In: Erdély története III. k. 1625-1700, különösen 1678-1687. 17 Zs. K. Lengyel-. Auf der Suche i. m. 38-61. Lengyel mindkét irányzatot a transzilvanizmus eszmei előzményei közé sorolja. 18 Uo. 39-40. 19 Uo. 41-61.; K. Lengyel Zsolt: Kós Károly és a Kalotaszeg 1912. In: Uő: A kompromisszum keresése. Csíkszereda, 2007.
