Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Vasvári Pál kritikai életrajzához. Források és tanulmányok Vasvári Pálról V/1159
1160 URBÁN ALADÁR s azt, hogy Vasvári 1847-től Teleki Blanka grófnő leánynevelő intézetében történelmet tanított. A kötet külön alfejezetben tárgyalja a sajtóra és az 1848-ban készült kortársi összefoglalóra alapozva március 15-e eseményeit, nyomon követi az áprilisi történéseket. Majd kevés anyagra támaszkodva Vasváriról, a „forradalom hivatalnokáról” rajzol képet, s kitér Vasvári kísérletére, hogy egyetemi katedrához jusson. Végül ismerteti katonai szolgálatát, s a korabeli információk alapján halála körülményeit. Thallóczy az iratok alapján összefüggő képet igyekezett rajzolni Vasvári tevékenységéről, de közölt néhány dokumentumot is. így megtalálható a kötetben Teleki Blankának a leánynevelő intézet létrehozását bejelentő 1846. évi felhívása, az egyetemi ifjúság tornatermében kifüggesztett vívási rendtartás, Vasvári március 31-én és április 14-én tartott beszédének szövege, tanári állást kérelmező levele és Eötvös elutasító válasza, valamint a szerző által érdekesnek ítélt, Vasvárihoz intézett két névtelen levél. Visszatérve az említett utolsó előtti, Vasvári hivatalnokságával foglalkozó fejezetre, itt található az eljövendő száz év lexikonjainak forrása. Eszerint Vasvári szeptemberben megfordult Somogybán és Zalában, de csakhamar visszatért. „Pesten Szemere is igénybe vette, Kossuth pedig a horvát invázió idején polgári futárként használja, mint ki a hadi híreket hozza, kormányrendeleteket viszi.”4 Thallóczy beszámolója az értékes forrásanyagról, valamint feldolgozása nem keltette fel a kortársak érdeklődését. A negyvenedik és ötvenedik évfordulóra jelentek meg Vasváriról szóló emlékezések, de a levéltár anyagára nem voltak kíváncsiak. Pálffy Albert, a Marczius Tizenötödike kritikus tollú volt szerkesztője egy regényszerű emlékezésében Zsadányi Pál nevű miniszteriális tisztviselő szereplőjét Vasvári Pálról mintázta. A Vasárnapi Újság pedig 1910-ben leközölte Vasvárinak a kormányt köszöntő 1848. április 14-i beszédét. Visszatérve Vasvári Pál irataira, azok az Országos Levéltárban jó helyre kerültek, s átvészelték a második világháborút is. A szabadságharc centenáriumának ünneplése kívánatossá tette az 1848-49. évi minisztériumok levéltárának rendezését, többek között az 1926 után Bécsből visszakerült ún. Kossuth-Archív anyagának a beillesztését is. A levéltár főigazgatójának munkájaként készült el az említett anyagok ismertető leltára, amely az egyes hivatalok iratait, illetve az adott hivatal szervezetét és működését ismertette. Nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez az irategyütteshez kell sorolni a fennmaradt kormánybiztosi iratokat is. Vasvári Pál iratairól a kötet csak annyit jegyzett meg, hogy azok magániratok, mennyiségük egy iratcsomó. Csoportosításuk: Ijfúsága, Agitáció, Tanulmányok, Katonasága, Penzumok, Vegyes levelek, Pedagógia, Irodalom.5 Ezt az elrendezést valószínűleg még Thallóczy végezte el. Az Országos Levéltár anyagai általános rendezésének eredményeként sor került a nagy levéltári egységek (Kancellária, Kamara, Helytartótanács, stb.) ún. fondokba sorolására. Az ábécé nagybetűivel jelölve az 1848-49-es minisztérium levéltári egységei a H-betűs jelölést kapták. Vasvári iratait H 117. megjelöléssel sorolták be, amint azt jelzi a Magyar Országos Levéltár kiadásában 4 Thallóczy, Vasvári 82. 5 Ember Győző, az 1848-1849-i minisztériumi levéltár, Bp. 1950. 267. Az ismertetés megjegyezte még, hogy az iratokhoz jegyzéket és mutatót kell készíteni.
