Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
1116 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF kesztősége pedig a cikkhez írott jegyzetben jelezte, hogy szerinte elegendő a diétákat háromévente tartani.111 Mindezekkel szemben Szalay az évenkénti országgyűlés mellett állt ki, aminek bevezetését a reformellenzék zöme is el kívánta érni.112 Szalay érvelése azonban tisztán centralista volt. Mint írta: „szükséges az évenkinti országgyűlés, mivel nem elég, hogy az ország’ képviselői időről időre megkérdeztessenek [...] ez vagy amaz egyes tárgy felől, hanem szükséges, hogy folyvást irányt adhassanak ’s adjanak is valósággal a’ közigazgatásnak; [...] külországok’ tapasztalása bizonyltja, hogy azon státusokban, hol évenkint tartatik országgyűlés, ott a’ kormány legerősebb támaszát a’ képviselőkben keresi ’s találja, ’s hogy ellenben ollyas országokban, hol a’ kamarák csak hosszabb időköz’ lefolyása után gyűlnek ismét együvé, ott a’ végrehajtó hatalom a’ legjobb szándék mellett sem tudja megszokni az alkotmányos ellenőrködést, ’s az országgyűlésben akadályt lát, nem hogy benne politicájának legerősebb támaszát találná”. A szövegben újra megjelent az egyik legfőbb centralista elv, a parlamentnek felelős kormány is. Mindemellett Szalay ebben a cikkben is a magyar intézmények megváltoztatása, vagyis a gyökeres reformok mellett nyilatkozott. Úgy vélte, hogy az akkori helyzettel ellentétben országos ügyekben a törvényhatóságok nem hozhatnak döntést, erre csak az országgyűlés jogosult. Álláspontja igazolására az 1843-44-es országgyűlésen ugyanilyen értelemben nyilatkozó Beöthy Ödön szavait idézte: ,,a’ kisebbnek a’ nagyobb tekintély előtt meg kell szűnni, ’s a’ nagyobbnak kell olly körben működni, mellyben a’ kisebb nem működhetik”. Szalay nem véletlenül hivatkozott Beöthyre, hiszen a bihari követ megfogalmazása erősen centralista színezetű volt. Szalay ezt követően — vélhetően a municipalistákkal való jó viszony megőrzése érdekében — Beöthyhez hasonlóan kifejtette: „az országgyűlés’ évenkinti tartása által a’ municipium’ életereje [...] távolról sem fog csorbát szenvedni, sőt növekedni fog és öregbülni: mert legfőbb jogát, a’ törvényhozási jogot, nem olympiasról olympiasra, hanem évről évre fogná küldöttei által gyakorolni”. Érvelésében ugyanakkor tipikus centralista elemek is megjelentek, mikor kifejtette, hogy ha az országgyűlésben összeolvad a törvényhatóságok ereje, előbbi sokkal hatékonyabban törekedhet olyan célok elérésére, melyeket a megyék nem tudtak megvalósítani.113 Az utasítások eltörléséről írva azonban tisztán centralista érvelést alkalmazott,. Kifejtette, hogy ,,a’ képviseleti rendszerrel nem férnek meg a’ kötelező utasítások”. Szerinte a képviselő „nem egyesek’, nem is valamelly testület’, hanem a’ státusöszvesség’ tolmácsa, ’s ennélfogva [...] csak az összes nemzet lehetne plenipotentariusa, ’s [...] csak országgyűléstől vehetne utasitást. A’ képviselőnek [...] joga és kötelessége lévén, választóinak külön, pillanatnyi érdekeit a’ köz’ érdekeinek feláldozni, természetesen nem köteleztethetik részletes utasitás által”.114 111 A ti.: C. n. BH. 1847. január 17. 526. sz. 37. 112 Lásd például: Szabó Miklós: A magyar nemesi liberalizmus i. m. 162. 113 Sz. L. [Szalay László]: Évenkinti országgyűlés, ’s utasítási rendszer. II. PH. 1847. február 28. 838. sz. 135.; ua. In: Uő: Publicistái dolgozatok. II. i. m. 274-279. 114 Sz. L. [Szalay László]: Évenkinti országgyűlés, ’s utasítási rendszer. II. PH. 1847. február 28. 838. sz. 135.; ua. In: Uő: Publicistái dolgozatok. II. i. m. 274-279.
