Századok – 2013
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT EÖTVÖS JÓZSEF - Gábori Kovács József: "Kinyilatkoztatom előre, hogy a, régi eretnek vagyok ma is". A centralisták önállósága és integrálódása az 1847-es Országgyűlésre való készülődéskor V/1093
elv és az ezt alátámasztó érvelés egyaránt centralista megalapozású volt, ráadásul még hosszan érvelt is a municipalista alapokon történő rendezés ellen. Ennek során a csoportképviseleti beszédmódot a centralisták nevében használta: „ez eljárásban [tudniillik a municipalista tervezetben - G. K. J.], vizsgálva fenálló institutiónk’ szellemét, tagadhatlanul következetesség van. Mi jól tudjuk, hogy minden szabadságnak, tehát alkotmányunknak is biztosítékokra van szüksége; de kérdés, midőn reformról van szó, ott kell e továbbá is keresnünk e’ biztosítékot, hol nem az összes nemzettel, hanem csak egyes töredékeivel találkozunk, - a’ provincziákban? Mi ezt rendkívül károsnak tartjuk; mi a’ nemzet’ összes érdekeit központosítani óhajtjuk a’ törvényhozásban épen a’ végett, hogy azután ott találjuk alkotmányos állásunk’ biztosítékát, hol az erők, hol az érdekek központosulva vannak. Ez bevallott irányunk, ez eljárásunk’ philosophiája a’ városi ügy körül: mi tehát nem látunk a’ szavazatjog ’s belrendezés között olly szoros egybeköttetést, sőt némileg — mert a’ városi ügy csak első lépés, — épen a’ szavazatjog által reméljük kivívhatni azt, hova ti a’ belrendezés által törekszetek. Ez a’ különbség köztünk ’s közietek. ”92 Ehhez hasonló polemikus részek az 1847-es cikkben nincsenek, sőt még csak szó sem esik a municipalista tervezetről. Csengery ezúttal csupán annyit jegyez meg, hogy „egy egészen nemesi legislatio, mint a’ magyar, a’ nép’ állásának emelkedését” nem fogja támogatni, így a polgárság választójogának biztosítása nélkül a jogkiterjesztés nem lehetséges. A városi ügy eldöntésével ugyanis olyan erő jelenne meg „az alsó táblánál, melly, állásánál fogva, a’ nép felé gravitálva, a’ reformkérdéseket keresztülvinni”93 segítene. Jól látható tehát, hogy Csengery 1847-ben még a centralista megalapozású reformpontok tárgyalása során is kerülte a municipalistákat sértő érvek használatát. Rendezési elvén ugyanakkor nem változtatott: „népelmüség, ’s első lépésül a’ városok’ viszonyainkhoz illő censusra alapított képviselete, választási törvénynyel”. A népképviseletet centralista alkotású szóval — népelmüség — fejezte ki, és a városok belügyeinek rendezéséről szót sem ejtett. Vélhetően azért nem, mert a választási törvény már önmagában is megoldotta volna a belrendezés kérdését, hiszen a polgárság szélesebb rétegének biztosított volna szavazati jogot, de kizárta volna a műveletleneket. A következő két szám vezércikke valójában egy egységet alkot, és az előző évben a hírlapokban tárgyalt fontos kérdésekkel kapcsolatban — ,,[a]dó, örökváltság, a’ városok’ országgyűlési szavazatjoga”, vámügy — vitatja a konzervatív lapok álláspontját.94 A cikkekben Csengery jórészt a reformellenzék által elfogadott elvek alapján tárgyalta a változtatásokat. Január 7-én a földesurak kármentesítésével történő általános örökváltság, a közteherviselés és a — municipabsta kifejezéssel megnevezett — népképviselet kérdésében járt el így.95 Ezt már csak azért is megtehette, mivel a centralisták elképzelése ezekben az A CENTRALISTÁK KÉSZÜLŐDÉSE AZ 1847-ES ORSZÁGGYŰLÉSRE 1111 92 Csengery Antal: Városi ügy. II. PH. 1845. január 26. 425. sz. 55. 93 G [Csengery Antal]: Régi dal. PH. 1847. január 5. 807. sz. 9. 94 [Csengery Antal]: Egy kis számvetés. I—II. PH. 1847. január 7. 808. sz. 13.; PH. 1847. január 8. 809. sz. 17. 95 [Csengery Antal]: Egy kis számvetés. I. PH. 1847. január 7. 808. sz. 13.
