Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
108 MOLNÁR JUDIT is növekedett az utóbbi években.5 A zsidó szervezetek tevékenységével, az önmentéssel foglalkozó írások jelentős része azonban elsősorban — némelyik pedig kizárólag — különböző korszakokban keletkezett visszaemlékezésekre alapozzák elemzéseiket, következtetéseiket. Ez részben érthető is, hiszen a korabeli források meglehetősen korlátozott számban maradtak fenn. Ugyanakkor sajnálatos, hogy számos olyan tanulmány, könyv olvasható, amely úgy jut bíráló vagy éppen ellenkezőleg, egyes személyeket túlértékelő következtetésre, hogy nem vesz tudomást olyan levéltári forrásokról, amelyek nélkülözhetetlenek az események megértéséhez, az egyes történelmi szereplők objektív értékeléséhez. A teljesség igénye nélkül csak néhány ezen dokumentumok közül: az egyes magyar minisztériumok (köztük is elsősorban a Külügyminisztérium) iratai, vidéki közigazgatási iratok, a korabeli sajtó, a magyarországi cionisták levelezései (elsősorban a genfi és az isztambuli cionistákkal), és tanulmányunk témája szempontjából a legfontosabb források Komoly Ottó 1944-es naplója, feljegyzései, valamint a Zsidó Tanács napi feljegyzései 1944 őszén-telén, a nyilas hatalomátvétel után. A mai napig komoly vita zajlik a szakirodalomban és olykor a szélesebb nyilvánosság előtt is a magyar Központi Zsidó Tanács és a Budapesti Vaada/Mentőbizottság, utóbbiban Kasztner Rezső 1944-es tevékenységének megítéléséről. Vitatott, hogy milyen mértékben használható Kasztner 1945-1946-ban keletkezett jelentése forrásként a magyar holokauszt történetével kapcsolatban.6 Sokan bírálják, ugyanakkor mérték adó történészek is használják, idézik a jelentést. Komoly Ottó és Kasztner Rezső valószínűleg tudatosan készültek arra 1944-ben, hogy a háború után megírják a magyarországi zsidók sorsát, tragédiájuk történetét, s egyben saját kísérleteiket annak érdekében, hogy megakadályozzák a deportálást vagy legalábbis csökkentsék az áldozatok számát. Komoly Ottó éveken keresztül vezetett naplót.7 1944-es naplójába január 1. - június 25. között, majd október 10. - december 17. között került bejegyzés. A többi nap üres. Talán az úgynevezett Kasztner-vonat indításának körülményei, és az ezzel kapcsolatos tárgyalások „fordulatossága" adhatta az ötletet június utolsó napjaiban, hogy Komoly és Kasztner úgy döntött, napról napra lejegyzik mindazt, ami velük történt. Főleg a fontosabb tárgyalásaikról készítettek egyfajta 5 Avihu Ronén: Harc az életért. Cionista (Somér) ellenállás Budapesten 1944. Budapest, Belvárosi Kiadó, 1998. David Gur: Brothers for Resistance and Rescue. The Underground Zionist Youth Movement in Hungary during World War II. Ed. Eli Netzer. Jerusalem, Gefen Publishing House, 2007. 6 Kasztner Rezső jelentését német nyelven írta, amely végleges formájában a 22. cionista világkongresszus 1946. decemberi ülésére készült el egyszerű sokszorosított formában. A 191 oldalas kézirat több levéltárban is megtalálható. Tanulmányunkban a Yad Vashem Archivesban az 0 15 H/36 levéltári szám alatt őrzött példányt használtuk. Sajtó alá rendezett angol nyelvű fordítása várhatóan 2013 első felében jelenik meg a Yad Vashem kiadásában. Szerkesztői Karsai László és Molnár Judit. 7 Komoly már az első világháború alatt vezetett naplót. Nem tudni, mikor fogott újra napló írásához. A Yad Vashem Archivesban (továbbiakban: YVA) található hagyatékból az egyértelműen kiderül, hogy 1934-1944 között folyamatosan vezetett naplót. Az irodai határidőnaplóknak minden napját egy vonallal kettéosztotta. A felső részben a munkájával kapcsolatos bejegyzések találhatók, a vonal alattiban pedig a magánjellegű és a cionista mozgalommal kapcsolatos megjegyzései szerepelnek. 1939-1940-től kezdve egyre sűrűbbek a mozgalmi munkákra vonatkozó szövegek. 1944 tavaszán a vonal fölött már csak egy-két sor található vagy semmi, ősszel pedig megszűnik a vonal, csak az üldözöttekért küzdő ember sorait olvashatjuk.
