Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Schicksalsjahre Österreichs. Die Erinnerungen und Tagebücher Josef Redlichs 1869-1936 (Ism.: Somogyi Éva) IV/1068

vábbra is a német múlt részeként elemezte, a német történelembe való reintegrációt tekintette feladatának, nem pedig annak vizsgálatát, milyen volt a dualista Monarchia belülről, hogyan mű­ködött az 1867-ben kialakított rendszer Ciszlajtániában és a kétközpontú Monarchiában. Redlich viszont az osztrák történelmet akarta feldolgozni és ezen korántsem csak az osztrák-németség történelmét értette; munkája hosszú időn keresztül a par exzellence „osztrák” történelem volt és maradt. Talán azért is játszhatott Redlich ilyen sajátos szerepet az osztrák historiográfiában, mert nem volt akadémiai pályát befutó céhbeli, mint Alfons Dopsch, Heinrich Kretsehmayr, vagy Heinrich Srbik. Gyermekkori történeti érdeklődése ellenére nem históriai stúdiumokat folyta­tott. Jómódú morvaországi polgári környezetből jött, a család a 19 század második felében folya­matosan emelkedett; a gödingi cukorgyáros apa 1892-ben Bécsbe költözik, oda helyezi vállalkozá­sa központját, abba a városba, ahol testvérbátyja az 1870-es 80-as évek nagy karintiai és más vas­úti építkezésein meggazdagodva a bécsi nagypolgárság soraiba emelkedett. Nincs nyoma annak, hogy Redlichet a család az üzleti életbe erőltette volna, de a jogi stúdiumok nyilván a család szá­mára is praktikusabbnak tűnhettek, mint az élet és valóságidegen humán tudományok. Redlich Bécsben, Lipcsében meg Tübingenben államtudományokat és közigazgatási jogot tanult, politiku­si és/vagy hivatalnokpályát képzelt magának. A brünni helytartóságon kezdte, tudományos mun­káját pedig az angol közigazgatásról és parlamentarizmusról írt jogi munkáival. Rendszeresen járt Angliában, tanulmányozta a jogi irodalmat és a napi közigazgatási és parlamenti gyakorlatot. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a széleskörű autonómia, ami az angol helyi közigazgatást jel­lemzi, az újabbkori politikai kultúra lényeges eleme, alapját képezi a britek politikai érettségének és előfeltétele az angol parlamentarizmusnak. (Vö. Englische Lokalverwaltung, 1901, Recht und Technik des englischen Parlamentarismus 1905). A könyveknek nagy sikerük lesz, angolul is megjelennek A brit alsóházban képviselők rendre hivatkoznak mondataira. Előbb ismerik el te­hát külföldön, mint saját hazájában. Az autonómia gondolat visszavezeti az osztrák valóságba. Nagyon korán megfogalmazódik benne, hogy a helyi autonómia megteremtésének meghatározó jelentősége lehet a monarchiái problémák megoldásában. 1906-ban lesz a bécsi egyetemen az alkotmány és közigazgatási jog professzora. 1908-ban meghívást kap a Harvard Egyetemre, 1910-től — ez akkor még korántsem volt szokásos — egész szemesztereket tanít különböző amerikai egyetemeken, s közben Bécsben is. A korban nagyon is sajátos életformát alakít ki, hogy azután a háború után székhelyét Amerikába helyezze: 1926-től 1935-ig a Harward jogi fakultásának professzora. Hogy mit jelentett számára a tudományos munka? - Még 1903-ban írja naplójába: „Néha azt gondolom magamban — (133.) —, hogy többet és nagyobbat is tudnék Ausztriáért tenni, mint hogy közigazgatásáról, meg államjogáról írjak, azonban az állami ügyekben való részvételhez szá­momra az egyetem és az irodalmi tevékenység az egyedüli út.” 1906-tól aktív politikai szereplő, a morvaországi Landtag, majd 1907-től a Reichsrat képvi­selője, a német haladó párthoz (deutsche Fortschrittspartei) csatlakozik. Ez a liberálisok egy nem túl jelentős csoportja, amely a század elején megpróbál lavírozni a tradicionális alkotmányos sza­badelvűség és az Ausztriában megerősödőben lévő német nacionalizmus között. Redlich maga a kiegyezéssel teremtett német alkotmányosság (a dualizmus) híve. Mint képviselő is leginkább az alkotmányosság problémáival foglalkozik. Az annexióról folytatott vitá­ban az óliberálisokkal ellentétben az aktív külpolitika híve. Aehrenhal külügyminiszter felfigyel delegációs felszólalásaira és közvetlen tanácsadói körébe vonja. Minthogy meggyőződése, hogy a Monarchia nagyhatalmi helyzete megőrzéséhez kezdemé­nyező külpolitikát kell folytatnia, üdvözli a Szerbia elleni háborút 1914 nyarán és aztán a háború kiterjesztését. Lelkes patriotizmusa 1915-ben megváltozik, a békepolitika híve lesz. Ferenc József halála után részt vesz a kiugrási akciók előkészítésében. 1917 nyarán felmerül, hogy tagja lehetne egy alakuló új kormánynak, amit azonban az ausztriai német nacionalisták és a német szövetsé­gesek megakadályoznak. Amikor 1918 őszén a Lammasch kormányban átveszi a pénzügyi tárcát, már nem a régi birodalom újjáalakításában, csak annak likvidálásában lehet szerepe. Már a háború alatt, éppen legaktívabb politikai tevékenysége idején kezd foglalkozni a gon­dolattal, hogy egy nagy történeti műben tárgyalja az osztrák „Nationalitätenstaat” problematiká­ját. Amikor a terv megszületik még gyakorlati politikai implikációja lehet: egy történetileg meg­alapozott bázist teremteni a soknemzetiségű állam újjáalakításához. Ezt a gyakorlati célt 1918 szétrombolta, viszont lehetővé tette a vállalkozás történeti-tudományos jellegének érvényesülé­TÖRTÉNETI IRODALOM 1069

Next

/
Thumbnails
Contents