Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hungary Through the Centuries Studies in Honor of Professor Steven Béla Várdy and Ágnes Huszár Várdy (Ism.: Lévai Csaba) IV/1061

lapította meg: „Abban hiszünk, hogy a megoldást nem a határok felülvizsgálata jelenti, hanem az alapvető emberi jogok megadása és a politikai autonómia megteremtése minden európai nemzeti kisebbség számára... Az ideális helyzet az Európai Egyesült Államok létrehozása lenne, amelyben az egyes államok autonómiája körülbelül akkora lenne, mint az Amerikai Egyesült Államok tagállamaié” (459-460.).

Végezetül, a tisztelgő kötet utolsó fejezetébe a tágabban értelmezett bölcsészeti és irodalomtörténeti tanulmányok kerültek. Itt jegyzem meg, hogy nem teljesen értek egyet azzal, ahogyan a szerkesztők az egyes írásokat a nagyobb szerkezeti egységekbe besorolták. Ez a probléma ennél az utolsó fejezetnél a legszembetűnőbb, amelybe világos módon olyan darabok kerültek, amelyek a szerkesztők megítélése szerint nem fértek be az első két kronologikus-történeti, illetve a harmadik tematikus fejezetbe. Megítélésem szerint azonban az utolsó egység néhány darabja nyugodtan beilleszthető lett volna a kronologikus-történeti fejezetekbe. Ilyen például Anthony X. Sutherland Patrónus szentek és kultuszuk a felső-magyarországi német cipszer régióban című írása, vagy Vermes Gábor Klasszicizmus, törvényesség és a barokk a 18. századi Magyarországon című tanulmánya. A két hangsúlyozottan történész szerző ugyanis olyan problémákat vizsgál, amelyek világosan a történettudomány hatáskörébe tartoznak, különösen, ha ezt a hatáskört tágabban értelmezzük. Sutherland ugyanis azt a történeti kérdést igyekszik megválaszolni, hogy mely németországi régiókból vándoroltak a Magas-Tátra alá a német telepesek. Erre a kérdésre annak vizsgálatával keresi a választ, hogy a cipszerek által tisztelt patrónus szentek kultusza mely németországi régiók hasonló kultuszaival mutat hasonlóságot. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy „a szepességi patrónus szentek és kultuszuk tanulmányozása azt az elméletet látszik alátámasztani, hogy a német telepesek nem egyetlen régióból származtak. Lehetséges, hogy a legrégebbi telepesek a Rajna-vidékről jöttek, míg a 13. századiak vagy a tatárjárás utániak Frankóniából, Türingiából és Szászországból érkeztek, közülük néhányan pedig Szilézián keresztül” (490.).

Szintén egyértelműen történettudományi jellegű írást tett közzé Vermes Gábor a Rutgers Egyetem professor emeritusa, aki a szellemtörténeti értelemben vett barokk szellemiség hatását vizsgálta a 18. századi Magyarországon. Várdy Béla Modern Hungarian Historiography (Modern magyar történetírás) című könyvét idézve arra a következtetésre jutott, hogy a barokk szellemiség ebben az időben „Nyugat-Európában már átadta a helyét a felvilágosodásnak, a korszak Habsburg birodalmában azonban még mindig fontos volt” (508.).

A bölcsészeti és irodalomtudományi fejezethez visszatérve, ennek első darabját Amadeo Di Francesco a Nápolyi Egyetem magyar nyelv és irodalom professzora jegyzi. Tanulmányában három olyan irodalmi alkotást hasonlít össze, amelyekben fontos szerepet játszik a kripta, mint irodalmi és tényleges történelmi helyszín. Ezek Reményik Sándor Történelem című verse, Passuth László Négy szél Erdélyben című munkája, illetve Jospeph Roth A kapucinus kripta című regénye. Az első két írásban közvetlen utalás található az erdélyi fejedelem és lengyel király Báthory Istvánra, míg a harmadik „volt az első mű, amelyik azon kripta szimbolikáját megjelenítette, amely féltékenyen őrzi azt a történelmi-kulturális örökséget, amelyik Kelet-Európához kapcsolódik.” (467.) Di Francesco véleménye szerint a három mű világosan arra utal, hogy „Magyarország (Erdély), Lengyelország és Ausztria egy sajátos aspektussal jellemezhető történelmi-kulturális keret részét képezik. Ezek az írások a nacionalizmus súlyos kritikáját adják s újból azt a multikulturális együttélést javasolják, amely Corvin Mátyás magyarországi uralkodásának alapvető jellemvonása volt, s mindez a közös történelmi sors tudomásának a jele” (474.).

Szintén irodalomtudományi dolgozat Müller Péter a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszéke egyetemi tanárjának tanulmánya Márai Sándor és a színház viszonyáról. A szerző Márai öt elkészült színpadi művének elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy e művek mindegyike „egyetlen férfi főszereplő köré épül és az ő nézőpontjából ábrázoltatik. Ez az ember a többiek árulásának és szerelmi intrikájának vagy a saját megközelíthetetlenségének áldozata. Valójában, Márai mindegyik darabjában az egyetlen domináns férfi főszereplő végzetét láthatjuk, mivel — vele összevetve — minden más szereplő (feleség, szerető, áruló) csak kisegítő figura” (520.).

A magyar nyelvészet területére kalauzol Décsy Gyula az Indiana Egyetem volt professzorának írása a Béla keresztnév etimológiájáról. A témaválasztás természetesen Várdy Béla előtti tisztelgésként is felfogható, s annál tragikusabb, hogy a tisztelgő kötet megjelenését már ő sem élhette meg, mivel 2008-ban elhalálozott. A nyelvészeti kutatások addigi eredményeit áttekintve, Décsy professzor arra a következtetésre jutott, hogy a „Béla név bibliai eredetű... minthogy a zsiTÖRTÉNETI IRODALOM 1067