Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Komjáti Zoltán Igor: "…Keserves órái és napjai sok ezer léleknek…" (Fülek 1682-es ostroma) IV/1001
1022 KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR hanem azt is, hogy Koháry István szemére vetette Thököly Imrének a törökbarátságot és a magyar uralkodótól való elhajlást is.112 Vékony István a szeptember 4-i fegyverszünet létrejöttét négy nappal későbbre helyezte, és ezzel egyidőben lázadás kitöréséről is beszélt, amely kiterjedt a német és a magyar katonaságra is. A zendülők állítólag azzal is megfenyegették Koháryt, hogy ledobják a bástya fokáról. Maga az elhatározás és a végbevitel gyorsan megtörtént. Balassa Bálint szeptember 11-én írta meg csak levelét Caprara tábornoknak a fülekiek kapitulációs terveiről, friss információnak szánva, holott valójában már a vár el is esett.113 Fülek végnapjairól Koháry István is írt visszaemlékezést. A dokumentum szerint az augusztus 25-től kezdve 16 napon át tartó ostrom teljesen felőrölte a katonák idegzetét, követeket küldtek oda hozzá, és azt kívánták, hogy a főkapitány járuljon hozzá a kapitulációhoz, mivel sem a civil lakosság, sem a katonák további halála nem lesz Magyarország hasznára és az uralkodó szolgálatára. Koháry azt válaszolta, hogy a vár feladásáról szó sem lehet, majd felhívta a figyelmüket annak a személynek sorsára, aki megfeledkezett az esküjéről, a falon keresztül le akart kúszni a törökökhöz, de elkapták, és kivégezték. A katonaságot azonban ez sem félemlítette meg, sőt olyan feszült viszony teremtődött közöttük, hogy a főkapitány addigi főhadiszállásáról kénytelen volt a fellegvár kapujához átköltözni. Ezután a zendülők halállal fenyegették meg azokat, akik még a vár további megtartása mellett voltak, a várnagytól erővel elvették a kulcsokat, és a vár főbb pontjain kitűzték a fehér zászlót (a fellegváron is, ami azt jelentette, hogy a német helyőrség is beleegyezett a feladásba!). A zendülők a török foglyokat elengedték, majd követséget küldtek az ellenség táborába, és megegyeztek a vár átadásának feltételeiről. Másnap, szeptember 10-én reggel az alsó várba vezető kapunál a janicsárok és több kuruc csapat felsorakozott. Koháry István — aki mellett leghűségesebb német és magyar katonái megmaradtak — riadót fúvatott, és parancsot adott a támadás elhárítására. Ám senki nem engedelmeskedett neki, sőt kaput nyitottak a felvonuló ostromlóknak. Ekkor már a Koháry István körül levő leghűségesebbek is leeresztették fegyvert tartó karjukat, és maga a főkapitány is hirtelen belátta, hogy kár már minden ellenállás. Az elkeseredett főúr így írt erről: „...Isten és ember előtt a fönt említettek [tudniillik az ellenség beeresztése és a védekezés felfüggesztése miatt — K. Z. I.] miatt tiltakozásomat kijelenítvén, szerződésszegésüket megdorgálván, jómagam, mivel beláttam, hogy az engem mindenünnen környékező ellenség megtámadásával, — tekintettel az annyi száz és száz lélekre, akik már akkor az ellenség hatalmában voltak, és az támadás következtében vagy megöletnek, vagy pedig a törökök borzasztó rabságában lesznek, — halálomat siettetni meggondolatlanság lenne...”. Koháry István ezért maga is a kapu felé tartott, ahol Thököly Imre állt Ibrahim basával, a janicsárok agájával és más kuruc vezetőkkel. Futólag üdvözölték egymást, kezet fogtak egymással (Koháry István még a török főurakkal is kezelt!), majd Koháry 112 Illésy J.: Gróf Koháry István i. m. 24. 113 MNL OL G 12. XII.1. 5. doboz. föl. 33-35. A Thököly-szabadságharc levéltára - Levelek (1672-1691), 1682. szeptember havi levelek. Balassa Bálint levele Aeneas Caprara tábornoknak (Korpona, 1682. szeptember 11.)
