Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
976 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS engedély nélkül vágtak bele egy nagyobb külpolitikai vállalkozásba, s ideális esetben a sikerek nyomán csak utóbb szerezték meg vállalkozásuk „szentesítését”. (Kevéssé közismert tény, de valójában Bethlen Gábor és I. Rákóczi György is éppen így kezdett bele 1619-ben és 1644-ben magyarországi hadjárataiba.) Kármán Gábor pedig meggyőzően igazolta, hogy teljesen helytállóak voltak az erdélyi diplomaták Isztambulból érkező helyzetértékelései: az „eredményt” úgymond mindig igazolta a szultán, hiszen bármi történ is, hivatalosan elképzelhetetlen lett volna más végeredmény, mint a padisah akaratának „beteljesülése”.109 1657 januárjában Rákóczi György igen magabiztosan nyilatkozta a lengyelországi hadjárattól őt visszatartani igyekvő magyar követségnek, hogy „sok barátom van ott, és ismerem a Porta természetét, hajói fogom követni a tervet, a törökök tisztelni fognak, és megsüvegelnek, ha rosszul, ki fogom nyitni ládáimat, és akkora [pénz] mennyiséget öntök rájuk, hogy határtalan és igen nagy tetszést arasson, [kiemelés tőlünk]”110 Az Oszmán Birodalom kincstárába nem tudtak annyi pénz tölteni, mint amennyit a Velencével vívott költséges — és egyelőre jobbára eredménytelen — tengeri háború el ne nyelt volna, így Rákóczi nem volt egyedül a véleményével. Erdélyben hagyott helytartója, Barcsay Ákos szerint is ez lett volna a megoldás a Porta haragjának csillapítására: „Úgy látom kegyelmes asszonyom, ha az követek beküldésével nem késnénk, s az vezérek szemit adományokkal megvilágosítanánk, ez állapotok szépen lecsendesednének” [kiemelés tőlünk].111 109 Figyelemre méltó Rákóczi Zsigmond véleménye, aki 1644 nyarán, az erdélyiek háborús kilátásainak romlásakor fogalmazta meg a következő sorokat: „az török híre nélkül való megindulásra volt volna előttünk szegény megholt fejedelem példája, s noha anélkül indult volt meg, de még mégis anélkül meg nem békéllett, most is az itt való török követ igen ajánlja magát az segítséggel, és bár ne legyen is mindenben úgy, mégis ajánlását megvetni nem látom bátorságosnak.” (1644. augusztus 6. MHHD 24. 223-224.); vö. Papp Sándor: Bethlen Gábor, i. m. 931-932.; „magam csekély elmém szerint, az mint az portát ismerem, ha nagyságod aránzza, hogy az mire céloz véghez viheti, csak hozzá lásson, mert az török mindenkor az győzedelmes féllel tartja; ezek semmit nem tehetnek, csak az tatárban vagyon minden bizodalmok; ha annak meggátolódásában nagyságod módot talál, innét ne féljen. De azt mondja (kit isten ne adjon), ha az szerencse nem talál nagyságodnak szolgálni, nyelvek, karjok az törököknek minden bizonnyal elhigyje nagyságod ellen meghosszabodik; egyébként ha isten nagyságodnak dolgát szerencsésíti nyelvek megnémul, karjok megrövidül”. Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. október 16. MHHD 23. 484.; 1637-ben a budai vezír nagyon képszerűen foglalta össze a „hivatalos” oszmán álláspontot: „ha mi állapot lett avagy történt is, mindazok feledékenységben legyenek és elfelejtődjenek, mert lehetetlen, hogy azok hatalmas császárunk parancsolatja ellen cselekedjenek, az igaz tökéletességen kívül nem hágnak”. Músza pasa levele I. Rákóczi Györgyhöz, 1637. márc. 5. Beke-Barabás, 347., s nem volt ez másként 1655-ben sem. 110 Semsey György jelentése, 1657. jan. 31. MNL OL, A 98. Magyar Kancelláriai Levéltár, Bizottsági és gyűjteményes fondok, Transylvanica 12. doboz. 16. fasc. (1650-1658) Nr. 58. (Az adatot Szabó Péter Andrástól kaptuk, a fordításban Spekner Enikő segédkezett, segítségüket ez úton is köszönjük.); arra is csupán nemrégiben derült fény, hogy a „biztonság kedvéért” győzelme esetére lengyel királyként még évi 40000 tallérnyi adó fizetését is megígérte a Portának, amiből három évi összeget előre egy összegben kívánt befizetni: Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 65.; Papp SII. Rákóczi György i. m. 155. 195. j. 111 Barcsay Ákos levele Lorántffy Zsuzsannának, 1657. márc. 8. EEKH II. 381.; de a fejedelem felesége, Báthori Zsófia megakadályozta a pénzküldésben: vö. Báthori Zsófia levele II. Rákóczi Györgynek, 1657. júl. 13. MHHD 24. 521-522.; a helytartó utóbb, már fejdelemként arról írt, hogy
