Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
974 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Bár hozzájuk képest az erdélyi diplomaták elég kedvezően számoltak be első találkozásukról, a nagyvezír ingatag portai helyzetét jól ismerő informátoraik óvatosságra, kivárásra biztatták őket. A birodalom kilátásai még mindig nagyon borúsnak tűntek: „ezek elméje változó — írta Harsányi Nagy Jakab — az mit ma végez, holnap elrontja; az hadat kiáltatja ugyan s parancsolja, készen legyenek minden rendek, de az mi legszükségesebb az hadakozáshoz] az jó s igaz causa után, úgy mint az pénz, ki nervus belli, az tanács, kivel igazgattatik, s az egymás között való egyezség, mely erősíti az hadat, igen ritka köztök; hanem ha egynéhány ezer embert az meghízottak közül megfosztat pénzétül s úgy gyűjt pénzt készületire; de abból is sok veszedelem következhetik.”104 Közben azonban Köprülü rövid idő alatt a sejhüliszlámtól kezdve a reiszülküttábig a saját embereire cserélte le Erdély korábbi Jóakaróit” is. így 1656 októberében a kapitiha már úgy látta, hogy „ebben az új állapotban egy jóakarónk sincsen udvarnál”. Mivel a velencei háborúban egyelőre a hadiszerencse is a nagyvezírnek kedvezett, s uralma ellen majd csak a következő év elején tört ki nagyszabású katonalázadás a fővárosban, így mégis vele kellett egyezkedni az erdélyi fejedelemnek a lengyelországi beavatkozás ügyében - mivel Erdélyben már folytak a tárgyalások a kozák és svéd szövetségi szerződésekről. Minden jel arra mutatott azonban, hogy a továbbra is súlyos helyzetben lévő Oszmán Birodalom első számú vezetője nem fog engedélyt adni egy ilyen kockázatos vállalkozásra.105 Az 1657. évi lengyelországi hadjárat diplomáciai előkészítése Gebei Sándor, Kármán Gábor és Papp Sándor újabb munkái nyomán napjainkra a korszak egyik legalaposabban feldolgozott témája lett, ezért ennek részleteire ezúttal szükséges kitérnünk. Kármán legújabb kutatási eredményei nyomán az is egyértelműen megállapítható, hogy bár a biztos tiltás elkerülése végett az erdélyi diplomaták végül nem kértek engedélyt a támadásra, sőt tagadták, hogy uruk Lengyelországba készülne, magában a hadjárat célkitűzéseiben — akár a katonai szempontok rovására is — messzemenően figyelembe vették a Porta meggyőzésének és jóváhagyása megszerzésének szükségességét. És nem is eredménytelenül!106 104 Balogh Mátés és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. szept. 21. MHHD 23. 470.; Mikes Kelemen jelentése, 1656. okt. 10. MHHD 23. 481.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. nov. 8. MHHD 23. 494. 105 A kapitiha az új csauszbasi és reiszülküttáb megnyerését javasolta: Balogh Máté jelentése, 1656. okt. 16. MHHD. 23. 482.; Zülfikár agával, Mihneaval, sőt még a francia és angol rezidenssel többször is megtárgyalták a lengyelországi beavatkozást, s az utóbbiak is az engedélykérés elhagyását javasolták: Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. okt. EÉKH II. 223-224.; Balogh Máté jelentése, 1656. okt. 16. MHHD. 23. 481-482.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. október 16. MHHD 23. 483-484.; míg végül a nagyvezírnél is szóba került: „én az vezér szavát igen notálám akkor is; azt mondá nagy gondolkodással, nagyságod imide amoda ne kapjon; ez ilyen, amaz meg ilyen, azt ne mondja, mert az nagyságod méltósága, urasága, java az portáiul van, kára is innét következhetik ...” Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. dec. 21. MHHD 23. 508. 106 Gebei S II. Rákóczi György i. m. 133-181.; Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében (1656-1657). Századok 144. (2000: 4. sz.) 803-848.; Kármán Gábor: Svéd diplomácia a Portán 1657-1658. Claes Rllamb és Gotthard Welling konstantinápolyi követsége. Sic Itur ad Astra 13. (2001: 1-2. sz.) 53-85.; Papp S.: II. Rákóczi György i. m.
