Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK II. RÁKÓCZI GYÖRGYRŐL - Torna Katalin: Egy dunántúli nagyúr erdélyi kapcsolatai. Nádasdy III. Ferenc és II. Rákóczi György V/1161
NÁDASDY III. FERENC ÉS II. RÁKÓCZI GYÖRGY 1173 Miközben Szelepchényi követségének fő célja a fejedelem hadainak visszafordítása volt, addig Nádasdy levelében további harcra buzdította a fejedelmet.5 0 Ez a tény alátámasztja azt a véleményt, hogy a lengyelországi hadjárat első szakaszában a magyar vezető főméltóságoknak megoszlott a véleményük az akciót illetően. Szelepchényi, Lippay és Wesselényi egyetértettek az udvarral és elfogadták céljait, Nádasdy, Zrínyi és Batthyány — számolva a háború veszélyeivel — azonban reménykedtek a hadjárat sikerében, és együttműködés alakult ki köztük. Ezt ugyanakkor a különböző érdekek miatt nem volt egyszerű fenntartani.5 1 1657. március-áprilisában Zrínyi és Nádasdy között látszólag egyszerű ügy miatt robbant ki az ellentét, amelyet még sikerült elsimítani. 1657 áprilisára mind Zala megyében, mind Vas megyében vármegye- és törvényszéki gyűlést hirdettek. A Vas megyei gyűlés időpontját Nádasdy április 13-ában jelölte meg, a Zala megyeit, ahol Zrínyi volt a főispán, 12-ére tervezték. Nádasdy előzetes beleegyezése nélkül erre Niczky Boldizsár, Horváth Ferenc, Rabby István és Vitnyédy április 11-ére tették át a vasi gyűlés időpontját, hogy Horváth Ferenc utána a Zala megyei gyűlésre mehessen. Zrínyi Csáktornya várát meg akarta erősíteni, többek között az ott végzendő munkák ügyét is tárgyalnia kellett a gyűlésnek. Nádasdy viszont nagyon zokon vette, hogy beleegyezése nélkül döntöttek, Vitnyédy sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett csitítani az országbíró haragját. A megyegyűlés ügye azonban hamarosan egy időre lekerült a napirendről, nevezetesen III. Ferdinánd 1657. április 2-án bekövetkezett halála miatt. III. Ferdinánd császár és király halála mind belpolitikailag, mind nemzetközi viszonylatokban új helyzetet teremtett. A két fél újratárgyalta az 1656. december 1-jei, Lengyelország és a Habsburg uralkodó között megkötött szövetséget. Az új megegyezés 1657. május 27-én jött létre, amelynek értelmében a Habsburg-fél többek között megnövelte a Sziléziában állomásozó kontingenseit. Az új uralkodó, I. Lipót effektív támogatást nem adott Lengyelországnak, amíg Dánia nem lépett hadba. A nyár folyamán sorra kerülő dán akcióra azután Károly Gusztáv hadseregét visszairányította Svédország felé, Rákóczi támogatására pedig csak néhány ezer katonát hagyott. A lengyel tárgyalásokkal párhuzamosan 1657. május elején Wesselényi és Lippay Bécsben tartózkodtak és tárgyalásokat folytattak Erdély ügyében: állítólag mindketten jelen voltak a lengyel követtel való tárgyaláson.5 2 A tárgyalá-50 II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1657. febr. 28. Priborcz. „Nádasdi uram azt írja, azzal ne gondoljunk [a fegyverletétellel], mert valamit ijesztéssel megcselekedhetnek, megcselekszenek, mindazáltal nagyságod váraiban nem árt az vigyázás, Veselninek nem kell hinni, szomjúhoznak nagyságod értékére." Szilágyi S.: A két Rákóczi György i. m. 513-515. 51 A véleménykülönbségekről: Battista Nani velencei követ jelentése, 1657. máj. 5. Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe (Dispacci di Germania). 2. Abt. I. Bd. 1657, April - 1661, Juli. Bearb. Alfred Francis Pribram. Wien 1901. 16-17. 52 A lengyel követtel való tárgyalásokról szállongó hírekről Schweder Dietrich Kleihe svéd követ 1657. április 30/május 10-i jelentése ad hírt. Itt szeretnék köszönetet mondani Kármán Gábornak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Svéd Nemzeti Levéltárban folytatott anyaggyűjtését. A bécsi svéd követjelentésekről Heckenast Gusztáv. Bécsi svéd követjelentések Magyarországról, 1652-1662. Történelmi Szemle 26. (1983: 2. sz.) 205-223.
