Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban" és „Egy bujdosó kuruc". Rákóczi-kultusz a színpadon IV/961
970 KIS DOMOKOS DÁNIEL ben, de végül Thököly Imrét Késmárkra, Rákóczit pedig Kassára vitték, nem épp a legméltóbb helyre, és a nemzeti emlékezet szempontjából egy viszonylag szerény kriptába. Nem valósulhatott meg a sokak által óhajtott, többek között Szádeczky Lajos által felvetett terv, egy nemzeti panteon létrehozása az ország fővárosában, ideiglenesen a Mátyás-templomban, a méltó, impozáns épület felépüléséig.3 9 Féltek, még ekkor is? Pedig a szabadságharcot a korszakban egyébként megszokott kompromisszumos és nem büntető béke fejezte be, igaz, a mozgalom vezetője — néhány vezető személy mellett — ekkor sem tért vissza. Mindennek ezért még 1867 után is erős áthallása volt, persze a szándékos felhangoktól eltekintve igen leegyszerűsítő és nem is igaz ez a ma is közkeletű párhuzam: Rákóczi — Károlyi, Kossuth — Görgei, mely csak így említve, nyilvánvalóan alkalmatlan a valós párhuzamra, bár ezt kissé Bécs felől is sugallták, a szatmári békét egyenesen az 1867. évi kiegyezés előképének tekintve. De mindez ekkor már részben a nemzet túlélési stratégiája, másfelől az ügyes politikai propaganda terméke is volt. Hogy Kossuth miért ment ki, menekült vagy nem, mindenki ismeri, most ne is menjünk bele, de Rákóczi hazatérése nem olyan egyértelmű, ma is sokat vitatkoznak rajta, ezen a nagyrészt álproblémán. Hiszen ki hallott olyat, hogy egy bukott mozgalom vezetője, egy megválasztott és beiktatott fejedelem (Erdély fejedelme), a szövetkezett rendek vezérlő fejedelme visszatérne békében birtokaira gazdálkodni, még az országgyűlésen is részt vesz,4 0 és semmi bántódása ne lenne, és senkinek soha nem válna kárára, sőt, ellenkezőleg hasznára, mint mondják, mert így hatalmas birtokait nem osztják föl az ellentábor bizalmasai és a honfiúsított idegenek között. Hát nem ez valójában az igazi, teljes anakronizmus? És a bajor és a szász választófejedelem? Rákóczihoz hasonló helyzetben volt a szász és a bajor választófejedelem is a francia udvarban, kik szintén álnéven, látszólagos inkognitóban vettek részt az udvar mindennapjaiban.4 1 Az már más kérdés, hogy a hatalmi erőviszonyok következtében az ő sorsuk inkább jobbra fordult,4 2 de ez is alátámasztja azt, hogy a bujdosó Rákóczi — különösen eleinte — nem pusztán hiú ábrándokat kergetett, hiszen több, látszatra legalábbis hasonló helyzetű fejedelem, vezető személyiség kereste és remélte a francia udvartól a segítséget, hatalmának visszaállítását, illetve remélte a kedvező alkalom kivárására a legmegfelelőbb helynek a francia király környezetét. * 39 Szádeczky Lajos: Rákóczi és a bujdosók hamvai. Erdélyi Múzeum 21. (1904: 5. sz.) 283-288., itt: 287-288. 40 Ahogy egyébként eleinte, I. József halálakor tervezte is. 41 A szász választófejedelem, Ágost Frigyes (1696-1763), aki későbbi III. Ágost néven lengyel király, Franciaországban comte de Lusace néven élt. Miksa Emánuel (1662-1726) bajor választófejedelem, II. Miksa (megszakításokkal 1679-1726), ekkor franciaországi menekültként tartózkodott a francia udvarban, comte de Dachau néven. 42 A rastatti békekötés főbb végzéseit (1714. március 6.) is megerősítő, 1714. szeptember 7-én Badenben megkötött béke a belső birodalmi viszonyokat rendezi, vagyis a békét a Német-római Birodalommal, amelyben biztosították a bajor választó, Miksa Emánuel visszatérését országába. Miksa Emánuel 1715. március 22-én búcsúzott el XIV Lajostól.
