Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gyulai Éva: Család - vármegye - egyház. Aszalay Ferenc karrierje és életstratégiája a Rákóczi-szabadságharc után IV/937

ASZALAY FERENC ... ÉLETSTRATÉGIÁJA A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC UTÁN 953 ra való „kerti vetemény" járt, amelyet a „Hoffmester" vett át helyette, Pálffy parancsnok 2 hordó, Johann Georg von Harrucken császári biztos és tanácsos83 1 hordó, Brockhausen szintén 1 hordó bort kapott és arányosan lisztet és gabo­nát. Aszalaynak több napot kellett a táborban töltenie, amíg Savoyai fogadta, ám a tisztekkel és a főparancsnok udvartartásával való kommunikáció nem je­lenthetett neki nehézséget, nemcsak azért, mert a kassai parancsnokoknál már többször képviselte a vármegyét, hanem és főleg, mivel a kuruc államban maga is több évet töltött egy másik birodalmi herceg (II. Rákóczi Ferenc) udvarában és táboraiban. A követet, miután „őhercegsége" vagy „őfelsége" — akit Rákóczi körében annak idején csak „a Sabaudus", vagyis „a Savoyai" néven emlegettek — titká­rának írásban beadta megbízólevelét és a vármegye kérvényét, végre szeptem­ber 29-én mise után palotasátrában fogadta Eugen herceg. Aszalay szóban is el­mondta neki a vármegye azon kérését, hogy a Herceg legyen jó indulattal a me­gye iránt, amikor Bécsben a hadsereg beszállásolását elosztják, amit a Herceg latinul meg is ígért, mondván, hogy sem az udvarnál, sem máshol nem fog a vármegyéről megfeledkezni. Ezután a titkár átadta a vármegyének szóló levelet a követnek, aki ezen felül 8 Ft-ot fizetett a visszafelé szóló úti okmányáért és menleveléért.84 Aszalay október 3-ra érkezett vissza Szegedre a temesvári tá­borból, ahol a további 33 szekeret is átadta Kitzing hadbiztosnak, mivel ezeket nem engedték el a vármegyének. A követ október 10-re ért haza miskolci házá­hoz, és 31 napra napi 12 Ft napidíjat számolt el. Bár a vármegye tisztviselőjeként költségtérítést, napidíjat, ún. diurnu­mot, sőt jutalmat is kap (helyettes alispánként 1717-ben 50 imperiális tallér ju­talmat szavaz meg neki a főispán8 5 ), temesvári követsége mutatja, hogy saját birtokainak jövedelmére is szüksége volt hivatalos teendői ellátásához. Gyak­ran utazik, 1718-ban Pozsonyban vesz részt az adók megállapítását célzó tár­gyaláson, és az országos összeírásban is szerepet kap. Ugyanekkor Bécsben is jár. A következő évben Szentpétery Imrével, Rákóczi egykori tábornokával együtt küldik a „porták kiigazítása", vagyis Borsod vármegye adójának megállapítása dolgában.8 6 A helyettes alispánság mellett a főispán teljhatalmú megbízottja­ként is szerepel, ahogyan maga írja 1725-ben barátjának, Ráday Pálnak: „nem­csak úgy, mint substitutus viceispánnak, hanem mint méltóságos főispán uram által insinualtatott és constitualtatott plenipotentiariusnak is be kelletik men­nem Egerben".8 7 A vármegye képviseletében ún. követként majdnem élete vé­géig jár Pozsonyba és Bécsbe, hogy a törvényhatóságot illető ügyekben az ál­lam, az udvar és a politikai elit képviselőivel tárgyaljon, a vármegye beadványa­it és feljegyzéseit átadja nekik. Ezt a feladatot általában egyedül látja el, s 1725-ben többszörös bécsi útjáról írva Borsy Mihálynak „erősítést" kér a vár-83 Harruckern János György (Johann Georg Freiherr von Harruckern, 1719-től birodalmi lo­vag, 1729-ben magyar báró, 1664-1742) élelmezési főhadbiztos, császári-királyi tanácsos. 84 Savoyai Eugen Borsod vármegyéhez szóló megbízólevele Aszalay Ferenc alispán részére. Te­mesvári melletti tábor, 1716. szept. 29. BAZML IV 501/b XII. I. 434. 85 Tóth P.: Borovszky Samu megyetörténete i.m. 27. 86 BAZML IV 50l/a 18. köt. 654., 744., 843. 87 Aszalay Ferenc levele Ráday Pálhoz. Miskolc, 1725. ápr. 12. Ráday Gyűjtemény IV C/2-1. 10. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents