Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gyulai Éva: Család - vármegye - egyház. Aszalay Ferenc karrierje és életstratégiája a Rákóczi-szabadságharc után IV/937

938 GYULAI ÉVA feltehetően hazautazik, mert 1710. szeptember 7-én Erzsébet húga meghal pestisben, és a járvány miatt már másnap el is temetik Miskolcon, bátyja költségén. Naplója tanúsága szerint Aszalay Ferenc október 14-én „szaladt el Miskolcról", vagyis indult száműzetésbe. Ekkor anyjánál, Dőry Zsuzsannánál 18 Ft-ot hagy költségeire, apja, Aszalay András egykori borsodi alispán ugyanis már nem él, 1706 októberében a Gömör megyei Csetneken hal meg, amikor a Miskolcot felégető Jean Louis Rabutin de Bussy császári generális elől menekül a család. Az év végén, 1710. december 12-én Kálló mezővárosban bocsátja ki a fejedelem ünnepélyes, pecsétes menlevelét Aszalay Ferenc lengyelországi útjára, amelyet természetesen a titkár állít ki saját magának.4 Aszalay minden bizonnyal a fejedelem udvarában volt Munkácson és környékén, amíg az udvar Lengyelországba nem indult.5

Száműzetésébe elkísérte felesége (Némethi Borbála) is, aki feltehetően később indult férje után, magával hozva a Heves megyei szilvási birtokról származó juhokat, valamint hordós borokat is. Az a tény, hogy Aszalay felségével indult a bujdosásba, akárcsak Rákóczi főtisztjei és kancelláriájának többi tisztviselője, elhatározásának komolyságát, véglegességét mutatja. Némethi Borbála előbb Kisbisztrára (Bereg m.) megy, vele van szolgája is, innen küldi egy levél kíséretében — a feltehetően Munkácson tartózkodó — férje után annak ingét. Úgy tűnik, a feleség előbb jut ki Lengyelországba, mint Aszalay, hiszen 1711 februárjában Kisbisztrából ír férjének Salánkra (Ugocsa m.), s levele tanúsága szerint megjárta már Szkolyát/Szkoljét (lengyelül Skole, ma Skole, Ukrajna), a magyar határhoz legközelebb eső lengyel várost, amely a bujdosóknak egyfajta logisztikai bázisa volt, egyébként fontos dél-lengyelországi kereskedelmi központ, a 17. században nagy számban betelepedett zsidósággal. Némethi Borbála Joseph zsidó szkoljei boltjában hagyja — eladandó — a száműzetésük anyagi alapjául szánt boraikat, köztük aszút is. Úgy tűnik tehát, a feleség intézte, mintegy előőrsként dél-lengyelországi letelepedésüket, ahol már gyülekeztek a kuruc bujdosók. Némethi Borbála ugyanis a lengyelországi letelepedésről, lakásról is érdeklődik szkoljei útján, s visszatérve Bisztrára, levelében panaszolja férjének, hogy a nekik ígért lengyel falvakban már a svédeknek adtak szállást, sőt a magyar bujdosóknak már kiutalt házból is kiteszik őket: „Medvecet, Zagilszkát, Jalovát tűlem elvették, az svekusoknak atták quartelyúl, már csak két falu vagyon, pénzes szénára kell szorulnom. [...] Újobban mind elvették a svecusok a quartélt, már semmi sincsen, a házunkra is rájővén, erre az holnapra kiszedett abrakunkat erővel elvitték."6 mán. Bp. 1875-1879., IX. köt. Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s a róla szóló más emlékezetre méltó iratok 1685-1716. Közli Thaly Kálmán. MTA Történelmi Bizottsága, Bp. 1883. (a továbbiakban: AR I.) III. 531., 514. 4 HML XIII-1. 2. III. 5 Aszalay lengyelországi bujdosásáról bővebben: Gyulai Éva: Aszalay Ferenc, Rákóczi udvari szekretáriusa lengyelországi bujdosása - 1711. február-szeptember. In: Povstanie Frantiska Rákócziho 1703-1711 (v novsom priblizení) / Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 (újabb megközelítésben). Ed. Peter Konya. (Acta Facultatis Philosophicae Universitatis Presoviensis) Presov 2005. 256-265. 6 Németi Borbála levele Aszalay Ferenchez. Kisbisztra, 1711. február. HML XIII-1. 2.111/23.