Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
920 SERES ISTVÁN gyar pacificatio", illetve „Szatmári compositio" vagy „szatmári békességrül írt könyv". Ezek alapján feltehetően a kézirat valamelyik (latin vagy magyar) példányára vagy példányaira vonatkoznak a családi levéltár korai rendezéseiben található feljegyzések is. 1735 őszén például két, könyveket és iratokat tartalmazó listában is szerepel. Szeptember 13-án Károlyi Pozsonyban számba vett 46 könyve között említik a kötet magyar fordítását,1 2 1735. október 10-én, Nagysurányban kelt lista szerint az akkoriban Pestre készülő Károlyi Sándor többek között „az Pacificatiónak Könyvé"-t is magával vitte.1 3 Talán Pulyai munkájának valamelyik példánya szerepel egy 1746. augusztus 17-én készült felsorolásban is, a „Sub Lra Y." jelzet alatt: „Zacskóban Pacifícatiórúl". Pulyai életrajzi adatainak összeállítására először Nagy Iván tett kísérletet, a munkájában felsorolt adatokat azonban még ő is csak feltételesen közölte. Eszerint Pulyai 1711-ben kapott volna nemességet, s talán ő volt a szerzője a Szatmári békesség című emlékiratnak, és 1730-ban a nagyszombati kerületi tábla ülnöke lehetett, e'gy heraldikai gyűjtemény alapján pedig részletesen leírta Pulyai feltelezett nemesi címerét is. Bánkúti Imre a Királyi Könyvek alapján pontosította Nagy Iván közlését. Eszerint I. József 1711. január 2-án adományozott nemességet és címert Pulyai (Pullyai, Pulyay, Puliay) Jánosnak, aki a török elleni felszabadító háborúban, majd a kuruc függetlenségi harc idején „életét és vérét kockáztatva" részt vett a törökök, majd Rákóczi kurucai elleni fegyveres küzdelemben. Végül a hadi szolgálattól visszavonulva előbb kamarai ügyekkel foglalkozott Babócsán (Somogy m.), majd Varasdon lett helyettes harmincados, az adományozás idején pedig a jászkai harmincadnál volt adminisztrátor. Ez utóbbi adatot egyébként a Rákóczi-szabadságharc levéltára is alátámasztja, mivel 1710. augusztus 28-án Puliai Jánost a jászkai harmincad megbízott adószedőjeként („trieesimae Jaszkensis substitutus exactor") említik.14 Varasd és Jászka ekkor egyaránt Horvátországhoz tartozott, ezért teljességgel nem kizárható, hogy Pulyai időközben a horvát bán, Pálffy János szolgálatában állt, viszont Bánkúti Imre is azon a véleményen van, hogy a fenti adatok inkább óvatosságra intik a kutatókat a kérdés végleges eldöntésénél. A Pulyai által használt gyűrűpecsét-lenyomatok (egy szökkenő vagy száguldó szarvas) ugyanis teljesen más ábrázolást tartalmaznak a Nagy Iván által leírt, illetve a Királyi Könyvekben található címerhez képest, ennek közepén ugyanis egy kivont kardot tartó ágaskodó oroszlán látható. Végül 1716. március 20-ról ismerjük egy „Joannes Puliay" néven aláírt latin nyelvű levelét a Csáktornya melletti Drávaszentmihályról.15 A fentiekben bemutatott adataink szerint a Szatmári békességet jegyző 12 „Anno 1735. Die 13a Septembris Posonban vétettvén számban Méltóságos Gróff Károlyi Sándor Uram eő Excellentiája könyvei, találtattanak e' szerént: [...] 43. Pacificatio Szathmariensis Idiomate Ungarico". MOL P 396, Károlyi család levéltára, Az Esze Tamás történész Balassagyarmaton őrzött hagyatékából visszakerült iratok között. 13 „Magával eő Excellentiájával Pestre vitetnek: [...] 6to. Az Pacificatiónak Könyve." MOL P 405, Károlyi család levéltára 15. doboz, a. tétel: „Leveleknek Seriesse; Actum Surány, die 10. Octobris 1735." 14 MOL G 25, A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai, Rákóczi-szabadságharc levéltára, Megyekék és városok iratai III. 1. f. 1710. aug. 28. 15 MOL E 204, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Missiles. 36. csomó
