Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
918 SERES ISTVÁN Mindez teljesen egybevág Pulyai utolsó, február 5-én kelt, Károlyihoz írt, fent idézett kérelmével. Pálffy közbenjárásával végre sikerült is elérnie célját, mivel a tábornok már május 18-án tudatta is Károlyival, hogy a „tansactióhoz való írások" megérkeztek, viszont már a fordítás befejezését követően, így a többivel sem kell már vesződnie Károlyinak, mivel időközben Pulyai rájuk bukkant.4 Pálffy idézett levelének első részét egyébként éppen Bánkúti Imre adta ki, az 1715-1718. évi török háborúra vonatkozó 86 oklevélből azonban — terjedelmi okok miatt — kizárólag csak a török háborúra, illetve a hazai belpolitikai eseményekre (Rákóczi-párti kuruc szervezkedések, szegénylegények üldöztetése, az 1717. évi tatár betörés stb.) vonatkozó levélrészletek jelenhettek meg. A kiváló és nagyrabecsült forrásközlő mentségére szól, hogy Pálffy levelének utolsó, jelen témánkra vonatkozó bekezdése csakis az Esze Tamás hagyatékából előkerült levelek, illetve kivonatjegyzék ismeretében nyer értelmet, azok nélkül a Pálffy által írt „transactió" kifejezés még az 1718-ban személyi titkáraként említett Pulyai neve ellenére sem hozható összefüggésbe a történeti munkával. Műve előszavából tudjuk, hogy Pulyai 1718. április 18-án Nagyszombatban zárta le a végleges magyar nyelvű kéziratot. A Pálffy János feleségének, Czobor Teréziának írt ajánlása szerint eredetileg is magyarul szeretett volna hozzáfogni a munkához, mivel azonban szándéka szerint Pálffy „nevezetes cselekedetit" a „német, olasz, spanyol, francia s más Európa-béli nemzetek" körében is be akarta mutatni, jobbnak látta végül latinul rendbe venni „ezen kis munká"-ját. Ugyanakkor hivatkozott rá, hogy a Rákóczival és követőivel folyt levelezés többnyire magyarul vetették papírra, s annak nagyobb részét éppen ő maga írta. Ezek közül külön említést tesz Pálffy levelezéséről, amelyet időnként éjt nappallá téve kellett végeznie, senkitől sem kért segítséget, és mindent titokban tartva, senkinek egy szót sem ejtett róla. Idézi az érsekújvári esetet, amikor Pálffy 1710 nyarán méltányos feltételek mellett megegyezett a kuruc őrség kapitulációjáról, amely viszont idő előtt kitudódott és egy kívülről betörő kuruc csapat megakadályozta a vár átadását. Pulyai röviden a magyar fordítás okáról is szól: mivel Czobor Terézia nem tudott latinul, a munkát utólag lefordította, „semmit el nem vévén belőlle, sem hozzája nem adván". A témával foglalkozó kutató szerencséjére viszont Czobor Terézia nem volt egyedül, tudjuk, maga Károlyi sem volt éppen a legtökéletesebb latintudás birtokában, felesége és leánya esetében pedig valóban csak a magyar fordítás jöhetett szóba. Károlyi 1718. december 29-én tudatta feleségével Bátorkesziből (Esztergom m.), hogy lemásoltatta és már el is hozatta Nagyszombatból Pulyai latinul írott munkáját. Mivel a könyv magyarul is meg van a szerzőnél, ha Barkóczy Krisztinát érdekli, akkor lemásoltatná, és azt is hazavinné magával.5 4 „Az Transactióhoz való írások már véghzett munka után érkeztek (mellyekel okozott fáradságnál követem is Kegyelmedet) s így többivel sem lesz szükséghes magának alkalmatlankodni, mint hogy már reá akadott volt Secretáriusom, Pulyai Uram." Pálffy János levele Károlyi Sándornak. Királyfalva, 1718. május 18. Magyar Országos Levéltál', Budapest (a továbbiakban MOL); P 398, Károlyi család levéltára Missiles (a továbbiakban P 398) Nr. 54694. 5 „Az Szathmári pacificatiónak könyvét leírattam s hozattam (Nagy)Szombatbul. Diákul irja Pulyai, magyarul is megvagyon nálla, ha tudnám, kedves volna Szivem előtted, leíratnám s levinném magammal." Károlyi Sándor levele feleségének. Bátorkeszi, 1718. december 29. Károlyi Sándor levelei feleségéhez (1704-1724). I. köt. (1704-1719) Közreadják Csobó Péter - Fejes Judit - Kovács Ágnes
