Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Seres István: A „Szatmári békesség" és írója. Adatok Pulyai János életéhez IV/913
916 SERES ISTVÁN Pulyai feltehetően az elkövetkező hónapok során válhatott meg Pálffy szolgálatától. Októberben már Nagyszombatból írt Károlyinak, és az elkövetkező két év során írt leveleit is többnyire onnan keltezte. 1716. október 21-én egy korábban Perényi Pálnak adott kölcsöne miatt kérte Károlyi segítségét, mivel a pénzből csak 100 forintot adott meg neki Perényi. Azon „méltóságos vér" már elhunyt, de Pulyai annak idején nagy szükségében támogatta, és segített a dolgaiban, de „interest" nem kíván Pulyai. Szeretné, ha Károlyi 100 forintról szóló kiutalást kiadná Spáczay Pál püspökre, aki már ígéretet tett neki, hogy le fogja tenni. Végül 1717. április 27-én, ugyancsak Nagyszombatból arról írt leveléből kiderül, hogy Károlyi néhányszáz forintot szándékozott felvenni Spáczay püspöktől. Pulyai ezért azt kérte, hogy ha Károlyi másnak szánta volna ezen a vidéken „interesben" engedni, akkor inkább neki adja kis időre, elégséges védelmet tesz iránta Károlyinak, mivel bizonyos portiót akar venni Körtvélyesen, arra kellene a pénz, melyet gyorsan vissza fog adni. Emellett a Perényi úrnál levő százegynéhány forintját is szeretné visszakapni, ebben is kéri a segítségét. Egyébként még 1718. február 5-én is arról ír, hogy báró Perényi Mihálynak adott száz forintjából még mindig hiányzik. Pulyai ötven aranyat adott, báró Perényi Pál Pozsonyban megadott ezüstben száz forintot, „mind intéressé, mind lásia in reliquo oda vagyon". Holott egy szegénylegény is megadta volna már neki a pénzt. Kéri Károlyit, ne engedje, hogy tovább alkalmatlankodjon amiatt a kevés pénz miatt, mert tudja Károlyi, hogy sem Pálffy, sem Károlyi, sem más nagyúr sem hagy veszni a magáéból még kevesebb pénzt sem, ő sem hagyhatja. Reméli, hogy ha Károlyi is mellé áll, a báró Perényi urak is minél előbb meg fogják adni a tartozást. Mint látjuk, a levelezés későbbi része többnyire magánjellegű, bizonyos tartozás behajtásáról, illetve befektetési szándékokról tudósítanak. Ugyanakkor már ez idő tájt említés történik bizonyos Pulyai által történő műfordíttatásokról. 1717. május 5-én, Nagyszombatból írott levele szerint néhány nappal korábban találkozott Károlyival, ám a generális sietett, és így nem volt alkalmuk hosszan beszélni. Károlyi ekkor vagy még korábban jelezte, hogy szeretne kapni egy másolatot a „tudva lévő könyv"-ből, miért is Pulyai rögtön el is kezdett keresni megfelelő „deákot", akivel lemásoltathatja a munkát. Ugyanakkor a levélből az is kiderül, hogy Pulyai már elkezdte az eredetileg latinul írt könyve fordítását. Ehhez azonban újra szüksége lett volna a korábban Károlyitól kapott levelekre, mivel azok eredetiben történő felhasználása sok felesleges munkától kímélné meg. Ezért kérte Károlyit, hogy az „ingrediait magyar leveleket" még ha csak másolatban is, de juttassa el hozzá. Május 23-án ugyancsak a Károlyinál levő „magyar levelek" és más „ingrediáit accessoriumok" átszolgáltatásáért esedezett, hogy azok átmásolásával megkönnyíthesse munkáját. Legkésőbb július végén ugyanis már szerette volna átnyújtani a fordítást Pálffynénak. Június 25-én Pulyai már Károlyi titkárát, Szuhányi Mártont kereste meg az ügyben. Hivatkozott rá, hogy már „ennéhány ízben" írt Károlyinak is, és már nem mer nála újra alkalmatlankodni. Ezért Szuhányit kéri, hogy a könyvet „ingrediáló" leveleket, amelyeket most vissza kell fordítania magyarra, küldje el neki. A
