Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867
870 TÓTH FERENC kissé előrehaladott korban járt. Másik nagy hibája az volt, hogy nem túl jól viselte a cári udvarban bevett alkoholfogyasztási szokásokat -, amely szerint a cár kegyeit nehéz volt elnyerni egy bizonyos mennyiségben elfogyasztott vodka nélkül. Nagy Péter kegyence, Mensikov szerint Baluze „nem alkalmazkodott a cári udvar szelleméhez, amely megkívánta, hogy részt vegyen a cár mulatozásain".9 Végül is Baluze küldetése kudarcot vallott, mivel 1710 novemberében kitört az orosz-török háború, amelynek előkészítésében a francia titkos diplomácia, és különösen az új konstantinápolyi francia nagykövet, des Alleurs márki valószínűleg fontos szerepet játszott. így az a feltételezés, hogy Oroszország csatlakozhat a franciabarát kelet-európai államok köréhez, ekkorra teljesen irreálisnak bizonyult. I. Péter cárnak a magyarországi felkelők számára nyújtandó esetleges segítségét amúgy sem lehetett volna egyfajta „diplomáciai forradalom"-ként értékelni, hiszen a francia külpolitika továbbra is elsősorban Svédországra, Lengyelországra és az Oszmán Birodalomra kívánt támaszkodni, amelyek Oroszország ellenségeinek számítottak.10 Vetési Kökényesdi László Baluze-zel egy időben jutott el Moszkvába. Küldetését teljesen ellehetetlenítette az akkor kibontakozó orosz-török háború, amely miatt a cár minisztereivel folytatott tárgyalásai teljesen eredménytelennek bizonyultak. Ennek következtében 1711 márciusában el is hagyta Moszkvát. A fentiek ismeretében a diplomata valójában várható kudarcával Rákóczi orosz segítségbe vetett utolsó reményei is szertefoszlottak. A nagyhatalmak érdekei és különösen a túlságosan megerősödő Oroszországtól tartó Anglia törekvései pedig ismét szembehelyezkedtek a magyar szabadságharc külpolitikai céljaival. Rákóczi fejedelem 1711 márciusában hagyta el Magyarországot, és továbbra is az orosz segítség reményében próbált szerencsét Moszkvában. Orosz területen végül májusban érte utol a sikertelen Baluze-t, amikor keserűen vette tudomásul, hogy terveinek jelentős része füstbe ment. Emlékiratai ban részben Baluze küldetésének tulajdonította személyes kudarcát is: „Ez az ember, távol attól, hogy szövetséget kínált volna a cárnak, csupán a Legkeresztényibb Király közbenjárását kínálta fel a törökkel kötendő békében. Ez az előterjesztés nagyon különbözött attól, amelyet én tettem Vetési útján, és különös fogalmat adott rólam a cárnak. E fejedelem [ti. a cár] meghívott és tanácsában fogadott. Elmondták nekem, hogy Baluze kihallgatása során semmit sem terjesztett elő abból, amit én jeleztem. Nagyon meglepődtem. Másnap magamhoz hívattam e félkövetet, aki végül bevallotta, hogy Besenval bárótól ellenparancsot kapott, aki csupán azzal küldte el őt, amit ele terjesztett."11 Egy kicsit később pedig Rákóczi külpolitikai terveinek végső összeomlását is végső soron az orosz-török háború végkifejletének tulajdonította: „De a Prut melletti csata és az orosz hadsereg teljes romlása annyira tönkretette a cár terveit, hogy e fejedelem egyáltalán nem gondolt többé arra, hogy szövetséget kössön Franciaországgal. Nem kutatom ezekben az Emlékiratokban, hogy a dicső emlékezetű XIV Lajos, az annyira tisztán látó király miért hanyagolta el a cár ajánla-9 Uo. 243-244. 10 Schnakenbourg, E.: La France, le Nord et l'Europe i. m. 98-102. 11 II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai i. m. 424.
