Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Tóth Ferenc: A szatmári békesség és Franciaország IV/867

Tóth Ferenc A SZATMÁRI BÉKESSÉG ÉS FRANCIAORSZÁG Franciaország kora újkori kelet-európai külpolitikáját alapvetően megha­tározta a Habsburg Monarchiával való évszázados küzdelme. A francia királyi udvar már a 16-17. század folyamán felismerte a kelet-európai Habsburg-elle­nes szövetségek előnyeit, amelyek segítségével kétfrontos háborúra lehetett kényszeríteni ellenfelét. Ebben a törekvésben időnként sikeres támogatásra ta­lált az Oszmán Birodalom, Svédország és Lengyelország mellett az Erdélyi Fe­jedelemség és a magyar kuruc mozgalom részéről. XIV Lajos keleti politikájá­nak tehát fontos elemét képezte a Habsburg-ellenes keleti szövetségi rendszer, amelyben a 17. század második felétől egészen a Rákóczi-szabadságharcig a magyar elégedetlenek (franciául Malcontents) is fontos szerepet játszottak. A Napkirály számára ennek ellenére II. Rákóczi Ferenc támogatása még­sem volt teljesen problémamentes, hiszen a törvényes uralkodója ellen fellázadt alattvaló törekvéseit még a vele rokonszenvező vagy éppen együttműködő euró­pai uralkodók sem fogadták el maradéktalanul. így XIV Lajos sem kötött a feje­delemmel sohasem formális szövetséget, noha a spanyol örökösödési háború idején burkoltan jelentős támogatással segítette a Habsburgok keleti ellenfele­ként fellépő Rákóczit. A szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után pedig egyenesen kényelmetlenné vált a később inkognitóban Franciaországba távozó Rákóczi jelenléte, aki végül a távoli Oszmán Birodalom területén talált végső menedéket. Milyen okok és körülmények vezettek a francia diplomácia Rákóczi mozgalmától való elfordulásához? Hogyan ítélhették meg a francia kormányzat belső köreiben a Magyarországon 1711-ben végbement megbékélési folyama­tot? E kérdések megválaszolása érdekében mindenképpen szükséges a kelet­európai nemzetközi kapcsolatrendszer átrendeződésének áttekintése a ver­sailles-i kormányzat politikáját bemutató források tükrében. A francia külpolitika és Magyarország (1709-1710) Az 1709-es esztendő tagadhatatlanul jelentős fordulópontot hozott a kora­beli keleti erőviszonyok szempontjából. 1709. július 8-án a poltavai csatában az orosz hadsereg stratégiai vereséget mért XII. Károly svéd király seregére, és ez­zel az ún. északi háború menetében is hatalmas változásra került sor. A legyőz­hetetlennek hitt svéd hadigépezet darabjaira hullott szét.1 E változás alapvető-1 Újabban vö. Eric Schnakenbourg: La France, le Nord et l'Europe au début du XVIII0 siècle. Honoré Champion. Paris 2008. 92-93.

Next

/
Thumbnails
Contents