Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor és Pálffy János a szatmári megegyezésért IV/853
862 KOVÁCS ÁGNES Ahogy Károlyi sem csak önmagát képviselte a tárgyalásokon, úgy Pálffy sem. Elképzeléseit az uralkodó hűségére már 1710 folyamán visszatérteken kívül (mint Komáromi Csipkés György, Pataky Gáspár Pest vármegyei alispán stb.) számos, következetesen Habsburg-hű főnemes támogatta. A fentebb említett Gróf Csáky Imre alkancellár és kalocsai érsek például már 1708-ban — akkor még váradi püspökként — abból a meggondolásból szorgalmazta az országgyűlés összehívását, hogy lehetőséget teremtsen az 1706-ban megszakadt párbeszéd folytatására, a megmerevedett álláspontok közelítésére. Báró Ebergényi László altábornagy és báró Sándor Gáspár főleg főparancsnokká való kinevezése után segítettek sokat Pálffynak. Ebergényit egyébként Károlyihoz is baráti szálak fűzték,3 2 s a hozzá intézett levelein szinte átsüt az önmagával is tusakodó kuruc hadvezér megerősítésének szándéka. Amikor például értesült a Rákóczi és Pálffy megbeszélésén történtekről, illetve az ott szerinte elmulasztott lehetőségekről, kétségbeesetten, ugyanakkor felháborodottan írta: „Boldog Isten, miért valátok Vaján? ha azokrul végezni nem tudtatok..."33 Majd néhány nappal később, Károlyi magyarázkodó levelére adott válaszában, részint nagyvonalúan, részint sajnálkozással közölte, hogy nem akarja a vitát élezni, de bánja, hogy nem voltjelen a találkozón, mert akkor talán dűlőre jutottak volna. Indulatait azonban csak rövid ideig volt képes megfékezni, látva a kurucok időhúzását. Március 7-én ismét szenvedélyes hangú levéllel próbálta rávenni Károlyit a Debrecenbe érkezett Pálffy felkeresésére: „hamar gyűj, s teljes resolutióval arra, az kit kegyelmes királyunk resolvált, s most már farkában ne törjétek az kést, mert [...] ha most véghez nem viszitek, soha, Isten úgy segéljen, semmit nem vígeztek, s igen ebül lesz dolgotok. Ti lássátok, mert én is elunom már az ágensséget.. ,"34 Sándor Gáspár szerepvállalásának dokumentumai, a családi iratokkal együtt, sajnos megsemmisültek a II. világháborúban, de ennek fontosságát a megegyezésben egy Pálffy által kiállított igazolás is tanúsítja.35 Pálffy és az őt támogató személyek politikai szerepvállalása abból a szempontból is igen tanulságos, hogy megkérdőjelezi azt a vélekedést, amely a dinasztia mellett kitartó magyar nemességet a „nemzeti" ügy iránt közömbösnek vagy kifejezetten ellenséges érzületűnek bélyegezte meg. A szabadságharc utolsó hónapjainak eseményei azt bizonyítják, hogy a felkelést elutasító kiváltságosoknak — egy szűk aulikus csoportot leszámítva — elsősorban nem a céljaik, csupán az eszközeik különböztek a Rákóczihoz csatlakozott osztályostársakétól. A mindkét oldalon kedvező személyi konstelláció azonban aligha lett volna elegendő ahhoz, hogy a kurucok egy katonai és diplomáciai szempontból reményte'en helyzetben, a gazdasági összeomlás határán és társadalmi támogatás híján, a szabadságharc befejezésének mikéntjéről tárgyalhassanak. Hogy feltételeket fogalmazhassanak meg, és eredményeket érjenek el. Hogy szankciók helyett generalis amnestiában részesüljenek, és ígéretet kapjanak birtokaikba való visszahe-32 Ebergényiről és a szatmári megegyezésben játszott szerepéről 1. Ebergényi László válogatott levelei i. m. 5-18., ill. válogatott levelei másokéval együtt uo. 29-319. 33 Uo. 38. 34 Uo. 99-100. 35 Bánkúti I.: A szatmári béke i. m. 44.
