Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 851 kálkodására nem csak hatalmat ad, sőtt arra szorossan kötelez is."11 3 A fejedelem nélkül is le lehet folytatni a tractát — mondja Sennyey —, mert ha „az elöl járó Fejek" akadályoztatva vannak és nincsenek jelen, akkor „az egész Nép nevével" kell cselekedni, „a közönséges csendesség meg szerzésében a jelen lévők végeznek, s végezni is tartoznak, kiváltképpen illyen végső szerencséltetésben."114 El nem szabad szalasztani most a lehetőséget, mert ha ezt elmulasztanák, tovább rombolnák a hazát, a kései generációk kárhoztatnák őket. A külső segítség emlegetése sem szabad, hogy késleltesse a megegyezést, mert a külső segítséggel is kétséges a győzelem, „de ha Törvényeink és Szabadságink mostanában úgyis meg adatnak, mi okra nézve" folyik tovább a háborúskodás?11 5 Rákóczi tehát megnehezítette, de megakadályozni nem tudta a szatmári megegyezést. Április utolsó harmadában már nem a háború vagy a béke kérdése volt napirenden, hanem a béke „feltételeinek finomítása és végleges formába való öntése".11 6 Úgy véljük, hogy Károlyi nem csekély lelki tusakodás után szakított Rákóczival és Bercsényivel, de a konföderáció alapeszméjével nem. Az utolsó percben megkötött egyezség tulajdonképpen az „utolsó lehetőség megragadása"11 7 volt a szabadságharc ügyének elfogadható lezárása érdekében. A konföderáció külpolitikai beágyazatlansága és a fejedelem által olyannyira remélt orosz segítség elmaradása nem is eredményezhetett más utat a Rákócziszabadságharc lezárására, mint a király és alattvalói közötti megbékélést.11 8 113 Pulay. Szathmári békesség, 73. 114 Uo. 73-74. 115 Uo. 74. 116 Bánkúti /.: A szatmári béke i.m. 109. 117 Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. (Magyarok Európában III.) Bp. 1990. 30-31.; Károlyi és Bercsényi szerepének megítéléséről 1. a historiográfiai összefoglalásokat: Kovács Ágnes: Károlyi Sándor a magyar történetírásban. In: Politikai gondolkodás - műveltségi áramlatok. Tanulmányok Irinyi Károly professzor születésének 60. évfordulója tiszteletére. Debrecen 1992. 59-71.; R. Várkonyi Ágnes: Bercsényi Miklós a történetírásban. In: Társadalomtörténeti tanulmányok a közeli és a régmúltból. Emlékkönyv Székely György 70. születésnapjára. Bp. 1994. 146-164., valamint 1. még Kovács Ágnes e számbeli tanulmányát. 118 Vö. Tóth István György: Három ország egy haza. (Magyarország krónikája) Bp. 1992. 58.
