Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 835 mációiból szerezhetünk tudomást arról, hogy a nagydíván ülése a szokásoktól eltérően, kedden 1710. november 19-én (keddi napokon ugyanis dívánüléseket nem tartottak) zajlott. III. Ahmed szultánon kívül a tatár kán, Devlet Girej, a főmufti, a nagyvezír, Mehmed Baltadzsi, a ruméliai és az anatóliai főkádi, a szilahtár (főfegyverhordozó) is részt vett a tanácskozáson, sőt az ulemmák is, akik egyébként nem is tagjai a dívánnak. A cár legsúlyosabb bűne az — állították a szószólók —, hogy várakat épített a krími oldalon, ami nyilvánvalóan a háborúra való készülődés jeleként értelmezhető. Cári parancsra az orosz katonák a poltavai csata után török földről a szultán védelmét élvező svédeket elhurcolták, de Péter cár mindent elkövetett annak érdekében is, hogy megakadályozza XII. Károly békés hazatérését. Az orosz uralkodó bűnlajstromát korrupcióval is gyarapították. Azt állították a jól értesültek, hogy hatalmas összegű csúszópénzen vásárolta meg a békét 1700-ban. „Kiderült" (1710-re?), hogy „Haszan nevű vezír" volt Pjotr Tolsztoj konstantinápolyi orosz követ embere, rajta keresztül 3000 zacskó pénz, azaz 1,5 millió tallér vándorolt a török főemberekhez. A megvesztegetettek között volt maga a korábbi nagyvezír, Çorlulu Damat Ali pasa is. Thalmann tudósítása szerint, a díván döntésében nem csekély szerepe volt az új francia követnek, des Alleursnek és a svéd király generálisának, a litván Poniatowskinak, akik nyilvánosan is dicsekedtek tettükkel.45 Thalmann egy szubjektív megjegyzéssel bővítette még a híranyagát: ha a törökök a svédek irányításával elsajátítják az európai hadakozást — mint ahogyan a katonai gyakorlatoztatás Bender környékén már elkezdődött —, akkor nagy veszedelme támad a kereszténységnek.46 Ez az utóbbi vélemény tulajdonképpen Thalmann félévvel korábbi, az 1710. július 14-i postájában kifejtett politikai elemzését volt hivatott alátámasztani, amikor is egy lehetséges orosz-török háború következményeiről elmélkedett. Ebből a háborúból „hatalmas veszélyek" támadhatnak — állította —, sőt még az is megeshet, hogy „teljesen új politikai rendszer születik Európában". Feltételezve, hogy a törököknek sikerül a tervük és győztesen kerülnek ki a háborúból, és egész Lengyelország felett a svéd támogatást élvező Szaniszló szerzi meg az uralmat, akkor Szilézia és rajta keresztül az egész Német-római Birodalom veszélybejuthat. Egyébként XII. Károly már csábító ígéretet is meglobogtatott a törökök szeme előtt. Elég csak a svéd zászlót felemelni Németországban, azonnal 60000 fegyveres gyűlik alája - kérkedett a svéd király. Ez a tűz azonnal tovaterjed Magyarországra és Erdélyre is, hiszen ha a Porta a svédek kedvéért háborút kezdeményez, akkor a magyarok és az erdélyiek érdekében sem fog habozni47 - vélekedett I. József császár követe. 45 Thalmann jelentései - In: Sutoj, V. Je.: Turcija i.m. 81-85.; Oreskoua, Sz. F.: Russzko -tureckije otnosenyija v nacsale 18 v. Moszkva 1971. 75-79. (a továbbiakban: Oreskoua, Sz. E: Russzko - tureckije otnosenyija) 46 Thalmann jelentései - In: Sutoj, V. Je.: Turcija i.m. 87.; Nagyvezíreit sűrűn váltogatta III.Ahmed szultán. 1702-1712 között 11 nagyvezír szolgált ezen a poszton. A bennünket foglalkoztató időszakban Çorlulu Damat Ali pasa (1706-1710), Köprülü Numan pasa (1710 júniusa - augusztusa között), Baltadzsi Mehmed pasa (1704-1706 után, immár másodszor, 1710 augusztusa - 1711 novembere között) nyerte el a nagyvezíri megbízatást. L. még: Oreskoua, Sz. F.: Russzko - tureckije otnosenyija i.m. 76-77. 47 Thalmann jelentései - In: Sutoj, V. Je.: Turcija, i.m. 75.
