Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 827 ájával máris Kalisz térségében van." Nedeczky kérdése Rákóczihoz: „ha conjungálják [ha az oroszok egyesítikl magokat Augustussal, mi tévő legyek"?1 5 Grigorij Fjodorovics Dolgorukij hercegtől úgy értesült Nedeczky, hogy „maga a Szinyavszki is legerősebben, ugy Sembek, Denhoff Augustushoz vonszanak".16 Dolgorukij bizalmasan azt tanácsolta Nedeczkynek, hogy a fejedelem ügyét valakinek képviselnie kellene a „Respublicaban", „mert igen megveszett az [lengyeleknek az] elméjek". II. Ágost „főképen a Litvániai confoederatio körül forgolódik", s már „8 millió pénzt [zlotyt], azaz 2000000 Rénes forintot felosztogatott", hogy visszatérhessen elhagyott trónjára - informálta bizalmasan Dolgorukij Nedeczkyt. A cári elképzelésekről sem hallgatott a „fecsegő" cári főhivatalnok. A franciák barátságában egyáltalán nem szabad bízni — mondta a magyarokkal szimpatizáló orosz főember —, Oroszországnak a jövőben arra kell koncentrálnia, nehogy egyszerre két ellensége legyen. Poltava után „nagyobb irigység" született Bécsben, nem árt óvatosnak lenni, nehogy „az egész német nemzet alattomban ne támadjon" Lengyelországban17 - továbbította a cári udvarban szerzett híreket Nedeczky Rákóczihoz. Az „Észak Nagy Sándorát" legyőző I. Péter cár saját érdekből is megbocsátott a Szaniszló-pártiak feletti „győztesnek", II. Ágostnak. A múltat feledő és lezáró személyes találkozóra 1709. október 7-22. között Thornban (Torunban) került sor. 1709. október 9/20-án dátumozták és pecsételték meg azt a 22 cikkelyes szövetségi szerződést,1 8 amelyet a ,jó barátok", I. Péter cár és II. Ágost lengyel király saját kézzel írtak alá. Ez a megújított orosz - lengyel államszerződés egyértelműen a cári akaratot érvényesítette (ekkor már régen eljárt tehát I. Péter és II. Rákóczi Ferenc 1707. évi varsói szövetsége felett az idő), a következő pontokban: 1) A szerződő felek visszaállítják korábbi barátságukat, az ezelőtti sértéseket a feledésnek adják át, általános amnesztiát biztosítanak. 2) Örököseik, utódaik nevében is kötelezik magukat a felek az „állandó baráti viszonyra", a korábbi szövetségeket, amelyek ennek a szerződésnek nem mondanak ellent, megtartják. 3) Mindenféle volt, vagy vélt sérelmet felednek, a jószomszédságot megőrzik örök időkre. 4) Mivel a svéd király és követői, Leszczynski gróf, II. Ágost és I. Péter ellenségei lettek és maradtak is, ezért II. Ágost és I. Péter véd- és dacszövetséget kötöttek. 15 MTA Kézirattára. Ms. 4958/2/III. Litterae Nedeczkianae, 1709. - Diarum privatum. 16 Uo. - „Szinyavszki" = Adam Mikoiaj Sieniawski (1666-1726) a sandomierzi konföderáció tényleges vezetője, belzi vajda, főhetman; „Sembek" = Jan Szembek (?-1731) lengyel alkancellár, Stanislaw Szembek prímásérsek (1706-1721) testvére; „Denhoff" = Stanislaw Ernest Denhoff (Dönhoff, 1673-1728) balti német származású litván fővadászmester, a sandomierzi konföderáció marsallja. Az egyéb állami főtisztviselőkről 1. még Stefan Ciara: Senatorowie i dygnitarze koronni w drugiej polowie XVII wieku. Wroclaw-Warszawa-Kraków 1990.; Hetmani Rzeczypospolitej Obojga Narodów. Red. Miroslaw Nagielski. Warszawa 1995.; Zbigniew Góralski: Urzçdy i godnosci w dawnej Polsce. Warszawa 1998. 17 MTA Kézirattára. Ms. 4958/2/III. Litterae Nedeczkianae, 1709. - Diarum privatum. 18 PIB IX/1. 400-407.
