Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Gebei Sándor: „nekem egyedül reménségem az czár". Számíthatott-e II. Rákóczi Ferenc I. Péter orosz cár segítségére 1709-171l-ben? IV/823
II. RÁKÓCZI FERENC ÉS I. PÉTER OROSZ CÁR 825 adott esküje alóli feloldozását,9 így feljogosítva érezte magát arra, hogy legitim lengyel királyként visszatérhessen Lengyelországba, visszafoglalhassa trónját a trónbitorlótól. Szavainak súlyát tettekkel nyomatékosította, szász hada élén már augusztus 24-én átlépte a lengyel határt. Az akcióról futárpostával értesítette elhagyott szövetségesét, I. Pétert, aki ugyancsak érdekelt volt a lengyelországi viszonyok normalizálásában. Igaz, hogy az oroszok XII. Károly hadát megsemmisítették Poltavánál és Perevolocsnánál, de a svéd veszély még nem múlt el. A „svédpárti lengyelek" hatástalanítása, vagyis a Szaniszló király táborának a lecsendesítése sürgős, közösen megoldandó feladat lett. Ilyen megfontolásból I. Péter a poltavai diadal után rögvest Lengyelországba sietett, útközben kapta a hírt, hogy II. Ágost Lengyelország területére lépett. A cár egyéni sérelmeit félredobva, az őt 1706-ban eláruló és cserbenhagyó II. Ágostot már Lublinból köszöntötte visszatérése alkalmából. Az 1709. augusztus 31-én politikai számításból született, egyáltalán nem őszinte levelében örömét fejezte ki azért, hogy a király visszatért törvényes trónjára. Felajánlotta, hogy annak megtartásában ezután is számíthat a cár „megingathatatlan barátságára", fivéri segítségére - „... igaz barátnak" tekinti a jövőben is, hosszú életet, jó egészséget, a közös ellenség feletti győzelmeket, uralkodásának „szerencsés uralkodását" kívánta válaszlevelében.1 0 I. Péter „elnéző" magatartásának és bocsánatának következtében a koronáját visszanyerő II. Ágost hatalomba való visszafogadása egyelőre csak az uralkodók szintjén rendezte a lengyel belpolitikai problémát, a Rzeczpospolita lakosságának a szimpátiája és támogatása legalább ilyen fontos volt az 1709. évi változások elismertetéséhez. Az Ágost-i körlevelekből nem volt hiány, de a cár lengyel nyelvű manifesztuma nyomósabb volt. Ezt a kiáltványt mindenhol, az összes templomban ki kellett hirdetni, nehogy valaki arra hivatkozhasson, hogy nem hallotta a cári szavakkal megerősített királyi kegyről szóló felhívást. A „Lublin, 1709 szeptembere" keltezésű dokumentumnak1 1 a közhírré tétele azt a célt is szolgálta, hogy a lengyel területeken, lengyel érdekekért harcoló orosz katonák iránt szimpátiát keltsen. Miután Poltavánál legyőzetett a közös, a svéd ellenség, és a svéd király a Dnyeperen túlra, Törökországba menekült, kevés emberével Benderben húzta meg magát, a Rzeczpospolita előtt sem lehet 9 Talán, a pápai feloldozás elnyeréséhez az esztergomi prímásérseknek, Keresztély Ágostnak is köze lehetett, ugyanis a prímásérsek Keresztély Ágost Szász Móric herceg legkisebb fia, unokatestvére volt II. Ágostnak. Az unokatestvér főpásztor volt az is, aki még győri püspökként, befogadta a katolikus egyházba a szász lutheránus választófejedelmet 1697-ben azért, hogy II. Ágost, mint katolikus királyjelölt bekapcsolódhasson az 1697. évi lengyel királyválasztási küzdelmekbe. - Schematismus Dioecesis Jauriensis / Győregyházmegyei Almanach. Győr 1968. 56-57.; Magyar Katolikus Lexikon. VI. k. Bp. 2001. 570-571., 1. még: Thalaba Máté jelentése Szmolenszkből, 1709. január 2. -A „Szentséges Pápa ... soha Stanislaus királyt lengyel királynak nem agnoscálja, hanem kész mindenkor és mindenben Augustus királynak assistálni, hacsak a Respublica mást nem fog választani." - Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban MTA) Kézirattára Ms. 4958/2/III. Thalaba jelentései, számozatlan levelek. 10 Piszma i bumagi imperatora Petra Velikovo. IX/1. 1709, janvar' - gyekabr'. Moszkva-Leningrad 1950. 356. (a továbbiakban rövidítve: PIB) 11 PIB IX/1. 361-364.; Az alább említett „Sapiehák" = a Sapieha-klán feje Jan Kazimierz Sapieha (?—1730) bobrujszki sztaroszta volt.
