Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC GAZDASÁGI PROBLÉMÁI 813 Összefoglalásul a fenti kutatások eredményeként is megállapítható, hogy a feudális gazdaságban, gazdálkodásban és társadalmi berendezkedésben megvolt bizonyos fokú „önjárás", amely a jobbágyokat — függetlenül a környező helyzettől — a termelés újbóli beindítására kényszerítette. Ennek alapján a feudális állam gazdaságilag csaknem képtelen volt tönkremenni, a csődöt egyedül pénzügyi téren érhette el. Ez a helyzet alakult ki a II. Rákóczi Ferenc vezette első magyarországi szabadságharc alatti esztendőkben is. A termelés volumene folyamatosan csökkent, mutatva a nehezedő gazdasági helyzetet. Véleményünk szerint a gazdaság mély válságban volt ugyan, de nem omlott össze, ugyanakkor képtelen volt már fenntartani és ellátni a háborús szükségleteket. Ezzel szemben a pénzügyek lényegében már 1707-ben összeomlottak, a lakosság az ország területén maradt nemesfémpénzekből gazdálkodott, a Rákóczi által bevezetett rézpénzek — maximum 1708 közepére — ténylegesen is elvesztették fizetőeszköz-jellegüket. így a szabadságharc sikere ezután pénzügyileg is irreálissá vált, annak további folytatása ,jórészt csak" a résztvevők helytállásán és kitartásán múlt. ECONOMIC INHERITANCE, SPECULATION, SEARCH FOR SOLUTIONS AND CRISIS DURING THE RÁKÓCZI REVOLT by Attila Ulrich (Summary) At the outbreak of the Rákóczi revolt, the economy of the Hungarian Kingdom was already in a bad condition, indeed, in a state of recession. The wars which had drawn on continuously from the 1670s, the decrease of the population, and the consequent sharp decline in the economic productivity of the country raise the important question of how the Rákóczi revolt was nevertheless able to maintain itself economically for eight long years? The answer seems to reside, besides the customary means of production, in the quick recovery of the economy, in good organisation, and in the good natural assets of the country. In view of the deep recession, and of the 400 % inflation rate, the state of Rákóczi can indeed be said to have „survived" economically, but in financial terms it had already collapsed by 1708. It is precisely because of the peculiar conditions of the age that the two phenomena can be treated separately. The present study aims at enlighting the problems indicated above.