Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
806 ULRICH ATTILA látására, alapszervezetek felállítására és működtetésére megkérdőjelezhetetlenné teszi emberi kvalitásukat. A hadsereg ruházattal, élelmiszerrel való ellátásán túl azonban gondoskodni kellett (pontosabban kellett volna) a katonák pénzügyi ellátásáról, azaz zsoldjáról is. Sajnos ez az a pont, ahol Rákóczi nem tudott sikereket elérni, a szabadságharc egyik legnagyobb kudarca éppen a pénzügyekhez kapcsolódott. A fejedelem már 1703 végén megkezdte az önálló pénzverést (ezüst poltúrák verése), de nagyarányú pénzkibocsátás csak 1704-től kezdődött. Az új magyar pénzek között aranyforintok, ezüst guldinerek (forint), rövid ideig ezüst poltúrák (1703-1704) és rézpénzek (1, X és XX poltúrások) kerültek bevezetésre. A források szerint valószínűleg a magyar állam szuverenitásának tisztázatlansága miatt külföldön még az ezüstpénzeket is nagy bizalmatlansággal fogadták.2 2 Hazai viszonylatban viszont kezdetben ezek a fizetőeszközök kedveltek voltak, az emberek nagy bizalommal fordultak feléjük. A gazdasági helyzet gyengülésével, az egyre növekvő pénzhiány következtében azután elkezdődött a rézpénzek verése. Kezdetben Rákóczi szándéka az volt, hogy összesen 2.000.000 forint értékben veret rézpénzt, ezt az elhatározását azonban nem sikerült megtartania.2 3 így a tömegessé váló rézpénzverés két folyamatot indított el: egyrészt a réz fizetőeszközök devalvációját, másrészt inflációt is. 1705-től a helyi forgalomban rézpénzeket egyre nehezebben fogadták el, a velük való fizetés szinte lehetetlen volt, ám szintén veszteséges volt a pénzváltás is, ami ebben a korszakban jelentős szerepet játszott. Persze akadnak kivételek is. Valószínűleg az erős anyagi háttérrel rendelkező kereskedővárosok — amelyek ezüstpénz-ellátása folyamatos volt a szabadságharc idején is — nem szenvedtek annyira a rézpénzek használatától, de természetesen a rézpénzek váltása nekik is jelentős károkat okozott. Kecskemét polgárai pénzt váltani általában a Felvidékre jártak. Útjaikon rendszerint rézpénzeket is vittek magukkal, amelyeket a kamara emberei szívesen beváltottak. 1706-ban két esetben is sok káruk származott a rézpénzek váltásából. Az egyik alkalommal mintegy 1000 tallér értékű réz váltópénzből 586 tallér 2 garast sikerült beváltani, ami-N. Vármegyékbeli...sokféle Dicalis Subsidialis és más Praetextus szine alatt, ki gondolt Impositiok valának, ugy hogy kiváltképpen az Pataki Gyűlésen rendelvén Rákóczy mindenütt Districtualis Perceptorokat, panaszolgodnak a N. Vármegyék, hogy ámbár erőbenis megvettek légyen rajtok az ollyan fel vetéseket. De a sok Perceptorok között azt se tudgyak, ha ad publicum erogaltatotte az ollyattén pénz az Antisignariusok Parancsolattyábul, a vagy pedig a Perceptorok magok Erszényit tömögették volt. Kihez képest kgld is lévén akkor ollyan egy Districtualis Perceptor maga Districts sa alatt levő N Varmegyenek adjon számot maga akkori hivataljárói ha edocealhatta, hogy a Fejeknek Comissiojan helyessen erogalta a maga altal Percipialt Pénzt, igenis acceptaltatni fog kemény Mediumnakis az Resolutim, az mellyel a Szegénység e mostani fogjatkozott allapottyahot képest igen fog könnyebbitetni, és kglmes Urunk ő Felsg továb való szolgálattyára conserváltatni." Pálffy János gróf levele Dőry Andráshoz, 1713. február 17-én. 22 Bánkúti Imre: II. Rákóczi Ferenc pénzverésének gazdasági háttere. Numizmatikai Közlöny 82-83. (1983-1984) 61. 23 Bánkúti Imre: II. Rákóczi Ferenc rézpénzeinek gazdasági és társadalmi vonatkozásai. Numizmatikai Közlöny 78-79. (1979-1980) 78., ill. Rákóczi 1704. április 20-án, Berényben kelt rendeletét 1. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, Sátoraljaújhely; Zemplén vármegye levéltára (a továbbiakban ZmLt); IV1001./b Fasc. 204. Nr. 541. „Mivel az országban lévő arany és ezüst bányák megfogyatkoztak [...] akarnánk egy millió Réz Pénzt verettetni..."
