Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - Ulrich Attila: Gazdasági örökség, spekuláció, kiútkeresés és válság a Rákóczi-szabadságharc alatt IV/799
802 ULRICH ATTILA zott értéke, tehát a 180 dénár.10 Jelenleg még nem tisztázott kérdés, de valószínűsíthető, hogy a devalvációval a helyi árak is magasabbak lettek, ám ez a vármegyei limitációkban, azok hivatalos, árszabályozó jellege miatt nem tükröződött. A Magyar Királyság lakosságának másik meghatározó gazdasági problémája a 17. század második felében az árforradalom kedvezőtlen irányba fordulása volt. Árszínvonalukban, hosszú távon csökkentek a mezőgazdasági termékek árai, míg az ipari termékeké emelkedésbe kezdett. A cserearányok ilyen terű megváltozása egyik eleme lett Magyarország gazdasági lemaradásának,11 aminek következtében a feudális viszonyok egyfajta megmerevedése meghatározta a régió fejlődését is. Azok az egyedinek tekinthető momentumok, mint a Hegyalja közelsége, az Erdélyt Lengyelországgal és Nyugat-Európával összekötő kereskedelmi utak, a nagyarányú marhatenyésztés és kereskedelem ugyan megkönnyítette az ebből élők helyzetét, de a 17. század második felében ez a tendencia ellentétesre fordult. A Magyar Királyság mezőgazdasági exportja éppen akkor esett vissza, amikor expanzívnak kellett volna lenni. Lemaradásunkat erősítette, hogy Svédországnak, Dániának és Hollandiának a gazdasága éppen ekkor erősödött meg, amivel növekedett külföldi exportjuk, akár mezőgazdasági, akár ipari téren!1 2 A nyugat-európai vagy akár az osztrák, illetve a magyar árak közötti kapcsolat, tehát a magyar gazdaság európai trendkövetése, a francia Jean Bérenger kutatásaiból is nyilvánvalóvá válik. Az áltata közölt gabonaárak mozgását a bor árának változásával összevetve megállapítható, hogy bizonyos összefüggés és hasonló trend kimutatható, ami természetesen az európai gazdasági és politikai események hatásának (is) tulajdonítható. Az általa megállapított szakaszok (1645-1659, 1665-1675, 1678-1693, 1693-1700) közül az elsőt gazdasági pangás, a másodikat infláció és politikai válság, majd stabilitás; a harmadikat nagy ingadozások, a negyediket lassú és folyamatos áremelkedés jellemezte.13 I. Lipót pénzreformja - a spekuláció erősödése és gazdasági kettéoszlás A Magyar Királyság pénzügyi gondjaival, annak megoldásával a Habsburg uralkodóház tagjai nem sokat törődtek, egészen I. Lipót trónra lépéséig. Az új uralkodó ugyanis — miután gazdasági tanácsadói jól átlátták a pénzforgalomnak, a pénzek arányának és értékének tarthatatlan helyzetét — gyökeres re-10 Horváth T. A.: A magyar aranyforint i. m. 33-50. 11 Zimányi V: Magyarország i. m. 58-59. 12 Jean de Vries: Economy of Europe an Age of Crisis 1600-1750. Cambridge University Press. Cambridge 1976. 108-109. 13 Jean Bérenger: A Habsburg hatalom gazdasági alapjai a XVII. század végén. In: Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Szerk. Benda Kálmán. Akadémiai Kiadó. Bp. 1980. 122-124. Ez összefügg néhány, a borárakat is tartalmazó forrással, amelyek — bár itt újból hangsúlyozni szeretnénk a helyi történések, a bortermés minőségének és mennyiségének jelentős áralakító hatását — úgy látszik követték a Bérenger által felvázolt trendet. Báthory Zsófia 1666-ban és 1667-ben is utasította hegyaljai szőlőfelügyelőjét, Tolcsvai Nagy Jánost, hogy minél több bort vegyen, mert mint írta „most ighen jutalmasson is meg vehetni", vagy „most a Bort olcson vehetni" tudják. Utasításainak megfelelően Nagy 1664-1666 között 13.925 Ft 74 dénárt költött borvásárlásokra.
